Gyilkosok

Amikor egy héten belül majdnem másodszor ütött el az autó a zebrán, elgondolkodtam azon, hogy vajon nagyobb esélye van-e az embernek túlélnie egy egyszerű hétköznapot Budapesten, ha nem tartja be a közlekedési szabályokat. Azzal, hogy a felfestett csíkokra lépve feltételeztem, hogy a közeledő autós engem látva nem gyorsít fel, életveszélybe sodortam magam. Arra azonban távolról sem gondoltam volna, hogy egy autó is halálos csapdává válhat pusztán úgy, hogy megáll a piros lámpánál.

Két fiatal srác halt meg azért, mert naivan azt hitték, épeszű emberként viselkedve túl lehet élni ebben az idiótákkal teli városban, ahol egyesek számára jó ötlet kétszáz kilométerrel versenyezni a hajnali utcákon. Mert filmen biztos baromi jól nézett ki. Csak míg filmen egy háromszor megpördülő autóból is üdén és lazán szállnak ki a hősök, addig a valóságban az emberből véres rongybaba válik, akit alig lehet kivágni a roncsból.

Szóval legyünk vele tisztában mindennap, minden percben: potenciális gyilkosok garmada ül a volán mögött a városban, akiknek egyáltalán nem számítunk. A szabályok nem óvják meg az életünket tőlük, de legalább minket nem tesznek gyilkossá.

Kapcsolódó cikkünket itt olvashatja.