Gyávák

Ha vadászra gondolok, egy férfit látok íjjal a kezében. Mezítláb fut a vad után, majd többórányi kergetőzés-fárasztás után végül sebészi pontossággal szíven lövi az állatot. Mielőtt az kilehelné a lelkét, a vadász tisztelettel megköszöni a természet ajándékát. Ételért öl, nem hobbiból.

Puskával a kezükben csak bohócokat látok, akik azt hiszik, hogy magasabbnak és szőrösebbnek látszanak egy olyan eszköztől, amelyik esélytelenné teszi a velük szemben állót. Nincs itt harc, nincs egyenlő esély.

Egy ilyen bohóc a minap „megküzdött” a balatonszepezdi szabadstrandon egy öt-hat kilós szörnyeteggel, amelyik a negyvenfokos kánikulában, hullafáradtan összerogyott egy fa tövében.

A kis dögnek az volt a bűne, hogy a kánikula elől a Balatonba menekült fürdeni. A strandoló családok mindössze el akarták kergetni, és szerintem ennyi elég is lett volna, de valaki hívta a Csobánc vadásztársaságot, ahonnan meg nem nevezett „Rambó” elképesztő sebességgel a helyszínre sietett, és mindenki szeme láttára kivégezte a védekezésképtelen állatot.

A vadásztársaság azt mond­ja, vizsgálatot indít. Jól teszik. Nagyon remélem, hogy soha a büdös életben nem húz ravaszt az ilyen.

Kapcsolódó cikkünket itt találja.