Gerinctúra

A tékozló fiú története jut eszembe, amikor arra gondolok, hogy vannak férfiak, akik úgy herdálják el a családtagjaik szeretetét, mint a példabeszédben a fiú az apjától kapott örökséget. Létezik az a férfi, aki képes friss pipihúsért hátat fordítani a családnak – annak a nőnek és azoknak a gyermekeknek, akik mégis tárt karokkal és terített asztallal fogadják őt vissza, amikor végre kibulizta magát.

Igaz, időnként jobb szakítani, mint együtt maradni egy mérgező kapcsolatban, és az is igaz, hogy míg vannak, akiknek az útjaik végleg szétválnak, néhány párt hosszú távon szorosabban összefűz egy ilyen közjáték, mint előtte bármi.

Megmenthet a távolság és a külön töltött idő egy széthullásra ítélt családot? Önző érdek vagy a „sors keze” irányít, amikor egy férj, amikor egy édesapa kilép az ajtón? Amikor a tékozló fiú hátat fordít a családjának és nőkre meg léha életre pazarolja az örökségét, akkor nem csak a pénztárcája, de a lelke is kiüresedik. Ott ül a semmi végén tiszta lappal és rájön, hogy bár annak idején nem értékelte, otthon bizony jó dolga volt.

Összeszedi hát minden bátorságát, stabil gerincet növeszt magának és így, igazi emberré válva hazamegy bocsánatot kérni. Elítélendő? Nehéz eldönteni.

Kapcsolódó cikkünket itt olvashatja