Embertelen

Bárkivel megeshet, hogy adott reggelen éppenséggel bal lábbal kel fel. Pláne pénteken, amikor az ember már alig várja a hétvégét. Ha tippelni kellene, vélhetően ez történt azzal az előítéletesen viselkedő diszpécserrel is, aki többperces akadékoskodás után sem küldött mentőt egy orvosi ellátásra szoruló hajléktalanhoz.

Talán csak a szerencsén múlt, hogy nem történt tragédia. Pedig a hívást fogadó illetékes is biztosan tisztában volt vele: ilyenkor minden perc, mi több, minden másodperc számít. Konyhanyelven szólva: egy szakáccsal néha napján még előfordulhat, hogy kissé elsózza az ételt, az viszont már nem, hogy szénné is égeti. Egy mentős diszpécser munkájába viszont még egy kis „elsózás” sem fér bele.

Az pedig pláne nem, hogy az emberség legkisebb szikráját sem mutatva büdösnek és piásnak minősítse a beteget. A lezajlott beszélgetés viszont arra utal, hogy a diszpécser mindebből egyáltalán nem csinált lelkiismereti kérdést. Pedig ő is bármikor rosszul lehet. Akkor pedig bizonyára ő sem örülne, ha rimánkodnia kellene egy átkozott mentőautóért.

Ki tudja, talán Adrienn is jobban járt volna, ha mindössze annyit mond: egy öltönyös üzletember lett rosszul.

Kapcsolódó cikkünket elolvashatja itt.