Élni hagyni

Kétségtelen, hogy a Facebook sok mindenre jó, de arra biztos nem, hogy egy tinédzser után kutassunk, akiben az elhunyt hozzátartozónk szíve dobog. Nem véletlenül hoztak nagyon szigorú szabályokat a szerv­átültetés anonimitásával kapcsolatban. Bármennyire szeretnénk tudni, mi van azzal az emberrel, akit hozzátartozónk szerve éltet, bármilyen erősen is él bennünk a kép, hogy szerettünk még ha kis részben is, de így él tovább, tiszteletben kell tartanunk a másik felet. Nemcsak miatta, magunk miatt is.

Mielőtt kutatni kezdünk utána, kérdezzük meg magunktól: valóban tudni szeretnénk, hogy van az az ember? Valóban ez érdekel minket? Vagy csak abban a reményben élünk, hogy majd ha szemtől szembe állunk az illetővel, egykori szerettünket látjuk viszont. Ez az ember rengeteg megrázkódtatáson van túl. Amikor épp hogy csak megmenekült a halál torkából, még azzal a ténnyel is meg kellett birkóznia, hogy egy idegen ember halála árán szerzett új életet. Ilyenkor nem tehetjük meg, hogy betoppanva az életébe újabb terhet pakolunk rá. Hagynunk kell őt élni, s el kell fogadnunk, hogy szerettünk szíve őt élteti tovább. Elhunyt szerettünket pedig el kell engednünk.

Kapcsolódó cikkünket itt olvashatják.