Dilemma

Egyszer fent, egyszer lent. Volt, amikor nagyon sajnáltam, és volt, amikor nagyon irigyeltem R. Kárpáti Péter színészt. Most nem tudom, melyik oldalra álljak. Pár évvel ezelőtt arról szóltak a hírek, hogy anyagilag milyen mélypontra került azzal, hogy a Barátok közt Berényi Andrását kiírták a sorozatból. Ötvenévesen egy fix jövedelem elvesztésével, banki hitellel a háttérben borzasztó lehetett, és nagyon sajnáltam.

Aztán ké­sőbb láttam őt egy jótékonysági rendezvényen. Verset mondott, Zorán egyik híres dalának szövegét, az Üres bölcsőt ringat a Hold fényét adta elő. Szerettem ezt a dalt, de így zene nélkül még torokszorítóbb volt. Sokan könnyeztünk, és csodáltam azt az igazi színészi teljesítményt, amit ott nyújtott. Nem játszott rá a szerepre, nem ripacskodott. Nekem akkor Nagy László híres televíziós felvétele jutott eszembe, amikor egyszerűen csak annyit üzent az utókornak, hogy „ha lesz emberi arcuk egyáltalán, akkor csókolom őket”. Irigyeltem a sikerért.

Most pedig itt ülök, és tanácstalan vagyok. Ötvennégy évesen, 23 év után elvált a feleségétől, és összeköltözött új kedvesével. Ez egy igazi kihívás. És nem tudom, hogy sajnáljam vagy irigyeljem őt, ha egyáltalán valamelyikre is igényt tartana tőlem.

Kapcsolódó cikkünket itt olvashatja