Céltábla

A legszebb öröm a káröröm – tartja a mondás. Sokan talán nem merik bevallani maguknak, de a többség imád másokon röhögni. Ez nem meglepő, hisz olyasmi ez, mint horrorfilmet nézni: szeretünk rettegni, illetve valahol mélyen örömet is érzünk, hogy nem éppen minket szeletel fel egy bőrmaszkos félőrült. A mások körberöhögése is kettős érzéseket kelt, hiszen egyrészt jót mulatunk, másrészt derűsek vagyunk, hogy nem mi váltunk a céltábla középpontjává.

A hamarosan új epizóddal jelentkező Roast viszont épp az a műfaj, amelyben valaki felvállalja a saját beégetését. Az Egyesült Államokban már régóta népszerű műfaj hazánkban még csak mostanság kezd ismertté válni, s érdekes módon az eddigi egyetlen tévéadásban, illetve a hamarosan műsorra kerülő epizódban is egy-egy rockzenész (Nagy Feró és Ganxsta Zolee) vállalta el önnön kicikizését. Bevállalós rockerek, micsoda klisé!

A baj mindezzel csak az, hogy amíg az amerikaiaknak valamiért jól áll ez a művi hülyéskedés, valahogy ezt itthon erőltetett és kínos dolognak érzem. Bár Zolee-ból azért nem nézem ki, hogy megsértődne ezen, és rapkarrierjét beindító slágerét (Bumm a fejbe) a valóságban is véghez vinné.

Kapcsolódó cikkünket itt találja.