Barátmese

Brigi Angliába költözött a gyerekekkel. Először takarított, most egy idősek otthonában dolgozik. Néha feltesz egy-két képet a Facebookra, látom, hogy jól van, most vettek egy kutyát. Ágit szerintem az általános iskolai ballagásunk óta nem láttam, de néha eszembe jut, amikor elmegyek a régi házuk előtt. Szilvi anyukáját még sokáig láttam az utcánkban. És akárhányszor átmegyek azon a kereszteződésen, mindig eszembe jut az a szörnyű baleset. Fogalmam sincs, mi lenne, ha még élne. Összejárnánk? Néha átugrana egy fröccsre? Bora az általános is­kolai padtársam volt. Mindent együtt csináltunk, együtt lógtunk a suliból, de különórára is együtt jártunk. Aztán valami hülyeségen összekaptunk és többet nem beszéltünk. Mostanában néha írunk egymásnak pár sort, megbeszéljük, hogy beülünk egy kávéra, de ennél tovább még nem jutottunk.

Két barátom van, akiről tudom, hogy bármikor, akár az éjszaka közepén is felhívhatom őket és ha kell, jönnek értem és mondjuk ikeás zsákokat cipelve elköltöztetnek. Mindkettőjüket valamikor a harmincadik születésnapom után ismertem meg. És ott voltak a negyvenediken is.

Kapcsolódó cikkünk itt olvasható.