Álmok tája

Nem vagyok az álmok és a jó ötletek ellen. Komolyan, nagyon szívesen kipróbálnám, milyen egy golyóstoll alakú csúszdán belerongyolni egy Rubik-kockákból ki­rakott medencébe. Vagy a Holdon járást, a súlytalanságot imitálva drótkötélen lógva lépdelni egy, a puszta közepébe épített, gyémántként csillogó csarnokban. Meg úgy általában nem zárkózom el a négy, az öt, és főleg nem a hatcsillagos szállodákban való időzéstől sem. Még olyan embernek sem mondanám ma­gam, aki szerint minden menőnek vagy őrültnek tűnő dolgot csak Budapesten szabad és érdemes megépíteni, vidéken meg maradjon a csúcsattrakció a disznóölés és a csúszdapark. És azt is el kell fogadjam, hogy ahol nincs gyár, nem bugyog a földből kőolaj, ott a munkanélküliségre csak a turizmus lehet a gyógyír.

De valahogy az a sanda gyanúm, hogy nem négydimenziós élményparkokkal, műanyag dinoszauruszokkal és alföldi bobpályákkal kellene kezdeni a kiürülő, szürkülő vidék megmentését, hanem mondjuk kátyúmentes utakkal. Vagy a rothadástól megmentett kórházakkal. Vagy színvonalas iskolákkal.

És úgy általában, nem a gombhoz varrjuk a kabátot. Még ha papíron jól is hangzik.

Kapcsolódó cikkünket itt találja.