Ungár Anikó: Ki kell beszélni magunkból a problémákat - interjú

Kiváló háziasszony hírében áll, szakácstudományáról csak jót hallottam…

Imádok főzni! Nekem a főzés egy önkifejezési forma, hihetetlen kreativitást hoz ki az emberből. Rengeteg szeretet van benne! Több, mint egy étel készítése, hisz ezáltal odafigyelek a másikra, arra, mit szeret, mi a jó neki.

Ezek szerint az otthonában a konyha csak az ön birodalma?

Nem vagyok az ellen, ha néha férfi is feltűnik a konyhában, de ne ők vigyék a háztartást! Fontos a mértékletesség! A fiam, Gábor is követi ezt a filozófiát. Színészként számára alapvető elvárás, hogy tökéletesen karban tartsa a testét, sportoljon, odafigyeljen a táplálkozására. Ha nincs ideje elmenni egy étterembe, vagy akár ételt rendelni, ő is percek alatt össze tud dobni magának egy ízletes fogást. Ellesett tőlem néhány praktikát, megállja a helyét a konyhában is, és ez tetszik. Alapvetően azonban a mi családunkban a konyha maradjon a nők felségterülete.

Tudatosan táplálkozik?

Igen, figyelek a belső hangjaimra. Az utazásaim során rengeteg hatás ért a nagyvilágból a vegetarianizmustól kezdve a makrobiotikus életmódon át a biotáplálkozásig. Ezeket én már sokkal korábban megéltem, mint hogy megérkeztek volna Magyarországra. Egy ideig kevesebb húst fogyasztottam, aztán volt, hogy csak a vöröshús-bevitelt csökkentettem. Vizsgáltam önmagamat, mire van vágyam, mi jó nekem. Attól, mert az asztalon pörkölt van, még nem biztos, hogy azt meg akarom enni. Lehet, épp egy friss salátára éhezem lazaccal vagy gombával, mert az étkezés utáni létezésem így kellemesebb. Nem szeretem a túllakottság érzését. Épp ezért megtanultam hallgatni a belső gasztronómiai vágyamra, amellyel sokkal jobban vagyok fizikálisan. Amikor konzultáltam egy dietetikussal, kiderült, hogy tudat alatt jól csináltam a dolgokat. Egyébként naponta többször eszem keveset.

Három férfira főz, és gyanítom, ők nem figyelnek a belső hangjaikra, inkább húst hússal ennének.

Azért szoktam beiktatni nekik zöldséges és tésztás napokat is. Nálunk általában két-háromfajta étel is kerül az asztalra. Az öt fiúból már csak a két kicsi él velünk, de ha a nagyobb fiúk betoppannak hozzánk, ők is találnak kedvükre való fogásokat.

Mindennap főz?

Igen. Általában délelőttönként megfőzök, és este ha asztalhoz ültünk és valaki mást kíván, gyorsan összeütöm azt is. Szerencsére a férjem nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy jól érezzem magam a konyhámban, ami az ebédlővel egyben van, így én is részese tudok lenni a közösségi életnek.

A rendszeres főzéshez rengeteg alapanyagra van szükség. Milyen vásárlási praktikái vannak?

Megvannak a jól bevált helyeim, ahol szívesen vásárolok. Nem mindegy, hol, milyen húst adnak. Máshol szerzem be a csirkehúst, máshol a sertést, a zöldségeket stb. Járok piacra, kis boltokba és szupermarketekbe is. Mindegyikben találok olyat, amit csak ott szerzek be. Általában hetente kétszer vásárolok, de olyankor képes vagyok ingázni az üzletek között. Az alapélelmiszerek – vaj, tejszín, tejföl, hagyma, burgonya, tartós gyümölcsök, zöldségek... – mindig vannak otthon, hogy szükség esetén legyen mihez nyúlni. Őszintén megmondom, hogy az árra is nagyon figyelek. Képes vagyok ugyanazért a termékért, például vajért, ami nálunk öt, hat dobozzal is elfogy egy héten, átmenni egy másik üzletbe.

Hat doboz vaj?

Igen, mert ezzel is sütök, és a konyhámban mindig van friss sütemény: brownie, muffin, gyümölcskenyér vagy akár mákos süti.

A boltok közötti ingázás megéri? Nem veszik el több a vámon, mint ami a réven megtérül?

Nem! Én a világ pazarlását magamra vettem! Elkeserít! Nálunk nincs kidobva étel sem, mindent újrahasznosítok. A száraz kenyérből morzsát készítek, a lejárati időhöz közelített csokiból süti lesz, és így tovább.

A sportra is jut energiája?

Heti két alkalommal speed fitneszre járok, és újabban kacsingatok a jóga felé, s mielőtt bárki azt hinné, a fürdőszobában sem töltök órákat. A ruhakiválasztással, önmagam ápolásával durván egy óra alatt kész vagyok, akár egy televíziós szereplésre is.

Testi-lelki harmóniában él önmagával?

Nekünk nőknek, akik szeretünk is nők lenni, szükséges, hogy megtaláljuk a harmóniát az életünkben. Ezenkívül fontos, hogy ritmusban maradjunk a korunkkal. Nem feltétlenül az évszámainkra gondolok, hanem a minket körülvevő új dolgokkal, helyzetekkel, a világ újdonságaival. Fogadjuk be az új hatásokat, én ezt teszem. A lelki egészségem érdekében kibeszélem magamból a problémákat, kielemzem a történteket, és próbálom olyan mederbe vinni, hogy elfogadjam annak létét. A férjemmel és a fiammal is nagyon sokat beszélgetek. A férjem jó partnerem, nyitottan tekintünk egymás felé, és vakon megbízom az értékítéletében.

Könnyű önnel együtt élni?

Nem, mert egy maximalista csaj vagyok, gyors és gyakorlatias, másodpercek töredéke alatt ismerek fel helyzeteket, ami nézőpont kérdése, hogy szakmai előny vagy átok. Egy bűvésznek nincs tévedési lehetősége, ha elejtek valamit a színpadon, nem kezdhetem újra a produkciót. Persze néha én is túlhiszem a dolgokat, de alapjában véve ügyesen megoldom a nehézségeket. Törekszem a tökéletességre, és az építő kritikákat is elfogadom. Persze nem mindenkitől. Van, akit meg sem hallgatok... 

Ha több kell az átlagosnál! Keresse a Borsot a Magazinokkal!