Mintaapát faragott agresszív férjéből

Margeritha Lotti néven született 1381-ben az itáliai Roccaporena városában, idős és tehetős szülők gyermekeként. Akkori szokás szerint 12 éves korában férjhez adták, az ura nem volt más, mint a szintén tehetős Paolo Mancini, aki ugyan jóképű férfi volt, de egy csepp nyoma sem volt benne a szeretetnek, szelídségnek és kedvességnek. Nem csak a rivális család, a Chiqui família tagjaival volt erőszakos és agresszív, de saját, még gyermekkorú feleségével is.

Rita első gyermekét 12 esztendősen szül­te. Giangiacomo Giovanni Antonio után nem sokkal másik fiuk, Paulo Maria is megszületett, de az életük semmit sem változott. Rita számára azért is volt fájdalmas a verésekkel, erőszakkal járó házasság, mert ő a kezdetektől apáca szeretett volna lenni, mély hite, elkötelezettsége, szelídsége, kedvessége és önzetlensége erre alkalmassá is tette volna, de ugye a család másképp döntött.

Ám Rita nem adta fel. Minden lehetséges agressziót elszenvedett a férjétől, és meg kellett élnie, hogy Paolo a környezetével is elviselhetetlen. Házasságuk első napjától folyamatosan imádkozott a férjéért, aki – talán az Isten, talán felesége kitartásának hatására – végül mindenki meglepetésére megtért. Az agresszív férfiból egy igazán jó családapa vált, aki jó férje lett a szelíd Ritának, és jó apaként nevelte fiait. A szerelem is beköltözött a család életébe, az asszony nem győzött hálát adni Istennek, hogy a férje megváltozott, és végre békességben élhettek. Ám a boldogsága nem tarthatott sokáig, az ellenséges csa­lád egyik tagja még egy korábbi konfliktus miatt megölte Paolót.

Rita a nyilvános temetésen megbocsátott a gyilkosoknak, de a férje családja nem volt képes ugyanerre, és két fiát is abba az irányba terelték, hogy ha felnőnek, álljanak bosszút az apjukért. Rita ekkor hite szerint azért imádkozott, hogy az úr vegye el a gyermekeit természetes halállal, mielőtt gyilkossá válnak. Egy évvel később vérhasban mindketten meghaltak.

Azt követően, hogy Rita megözvegyült és fiait is elveszítette, felvételét kérte a Mária Magdolna Ágoston-rendi szerzetesközösségbe, de csak harmadszorra vették fel, hiszen korábban házas volt, másfelől féltek férje agresszív családjától. Harminchat éves volt, amikor csatlakozott a nővérekhez, számos legenda kötődik hozzá. Egyfelől mivel gyönyörű nő volt, gyakran kérlelte az Istent, hogy csúfítsa el, ami meg is történt: egy tövis szúrásától elmérgesedett a homlokán a bőr, ezért csaknem tizenöt évet a többi nővértől elkülönítve töltött.

Kedvessége legendás volt, minden közösségben szerették, hite lenyűgözte kör­nyezetét, senki sem lepődött meg, amikor ja­nuárban, a téli hidegek idején friss rózsaillatot szeretett volna szippanta­ni, és otthoni kertjében találtak is egy ép rózsaszálat.

Hatvanhat esztendősen, 1447. május 22-én hunyt el, ezért ezen a napon emlékezik meg róla a katolikus egyház. Testét nem temették el, mert nem indult bomlásnak, Casciában emeltek a tiszteletére kápolnát.

Ha több kell az átlagosnál! Keresse a Borsot a Magazinokkal!