Lakatos Levente: Szigor II. – A pillangók ébredése 12/4. rész

LIZA

Néhány nap leforgása alatt másodjára ébredek idegen szobában, anyaszült meztelenül. Az ágy túloldala ugyan ezúttal is üres, mégsem kell túl sokat gyötrődnöm ahhoz, hogy emlékezzek: Igor rodoszi hotelszobájában vagyok. Az este éppen csak elkezdődött, a színpadra szólításom előtt csupán két szem kedélyjavítót vettem be. Az én fogyasztási szokásaimhoz mérten ez semmi, ennyitől még másnapos sem leszek. Tudom, hogy Igor kifejezetten elítéli a bogyókat, így bíztam abban, hogy nem veszi észre a szemem elé húzott, fátyolnyi mámort. És azt hiszem, valóban más kötötte le a figyelmét: a saját érzései.

Bátor volna Igorral kapcsolatos kijelentéseket megfogalmaznom, hiszen személyisége rejtett bugyrait nem volt alkalmam felfedezni, de az eddig tapasztalt szexuális elvakultság helyett tegnap este csillogó szemmel nézegetett. Volt pillanat, amikor azt gondoltam, nem leli örömét az együttlétünkben, de ő nem az a fajta, aki szó nélkül hagyná elsikkadni a kiélvezhető pillanatokat. Aztán előállt az őrültséggel, hogy szökjünk meg. Nem értem, miért tréfálkozik velem.

Kikelek az ágyból, hogy megkínáljam magamat a minibárból egy üveg ásványvízzel. Az első kortyot nyelve a zárt erkélyajtóhoz fordulok. Kiszellőztetnék, ám ahogy félrehúzom a sötétítőt, és a csipkefüggönnyel küszködök, az üvegen kipillantva megtorpanok. A többszobás lakosztályhoz hatalmas terasz tartozik, azon tojás alakú asztal áll, körülötte egy, a negyvenes éveit taposó szőke nő, Viharos miniszter elnök, valamint Igor ülnek. Az előbbiek meredten hallgatják, amint az utóbbi telefonál.

Az ellenség fészkében ébredtem. Igaz, a két szem gyógyszer este nem taszított önkívületbe, a veszélyérzetemből alaposan lefaragott. Fogalmam sincs, hogy a tabletták nélkül fel­merészkedtem volna Igor szobájába vagy sem.

A napszemüvege mögé rejtőzött, cigarettázó asszony az erkélyajtó felé fordul. Félreugrok, hátammal a falnak simulok. A csipkefüggöny eltakar, talán nem vett észre. Amikor óvatosan visszakukucskálok, a nő ugyanúgy felém bámul, körmével az asztallapon dobol.

Mielőbb el kell innen pu­colnom!

Magamra kapom a fürdőruhám melltartóját, majd az alsóért nyúlok, de az a tegnap esti hevességünkben használhatatlanul kitágult, most lecsúszna rólam. Igor esetében a tökéletes kielégüléssel vonzatos károk járnak – most például a rodoszi szupermarketben vásárolt fürdőruhámat dobhatom a kukába. Nem mintha kár volna érte, sokkal inkább izgat, hogy meztelen altesttel nem masírozhatok végig a szállodaszárnyakat összekötő átjárón a szobámhoz.

Abban bízva, hogy találok benne sortot, Igor bőröndjéhez fordulok. Túrom a holmijait, de egy alsónadrág nem sok, annyi sem akad a kezembe. Leesik, hogy Igor nem hord alsóneműt. Legfeljebb hosszú szövetnadrágot kölcsönözhetnék tőle, de az szerintem a szegycsontomig felérne. A fürdőszobába sietek, hogy köntös után nézzek. Fél szemmel látom, az idősebb nő már felállt az asztaltól, és a ruháját igazgatva nyomja el a cigarettáját.

Meglátott. Be fog jönni!

(Folytatjuk)