Lakatos Levente: Szigor II. – A pillangók ébredése 12/2. rész

Az immár anyaszült meztelen Liza megoldja az övemet, lehúzza a sliccemet, és a tenyerébe fog. Aztán a combomba marva feljebb tessékel az ágyon. Először csak puszilgat, később a szájába fogad. Kéjtől részeg tekintettel bámulok le rá, lehetetlenség volna elhessegetni a fülembe suttogó kisördögöt.

A zsebembe nyúlok, előhúzom Liza korábban nálam hagyott rúzsát, és a hüvelyujjammal lepöckölöm a tetejét. Kiszakadok az imádott szájból, majd az állát szorosan tartva, vörösre pingálom az ajkait. Lehunyt szemmel hagyja, hogy mindezt megtegyem vele. Immár vörös ajkával oly átszellemülten dédelget, mintha átélné mindazt az örömöt, amit nekem szerez. Ezzel felébreszti a komisz oldalamat és az ágytámlába kapaszkodva átveszem az irányítást. Sok nő hevesen ellenkezne, megalázónak tartanák az alárendeltséget, Liza viszont a kivételek táborát erősíti. Ha nem vigyázok, ettől a szemérmetlen helyzettől pillanatokon belül el- és egyben felsülök. Kiszakadok a forró ajkak öleléséből, és a hátamra gördülök. Liza lesegíti a combközépig csúszott nadrágomat. Egy szál feltűrt ujjú, a hátamon már átizzadt ingben fekszem, és nézem a minden értelemben csupasz Lizát, ahogy a csípőm fölé térdel. Milliméterek választanak el bennünket az egybeforrástól.

– Hagyd, hogy…! – próbál önuralomra bírni, de ahogy a csípőmet emelem az utasítás sikkantásba torkollik. – Mit szeretnél mondani? – kérdezem kihívóan.

– Ma este… – nyeli az izgalmát.

– Én irányítok. Előrehajol, két oldalról megragadja, sőt ökölbe szorítja az ingem gallérját, majd az izgató ajkába harapva előre-hátra ringatózni kezd rajtam. A kezdeti, lassabb tempója egyre gyorsul. Ajka szétnyílik, és az enyémhez közelít, de egyikünk sem igyekszik a csókkal.

– Ne mozogj, te, szemétláda! – morogja közvetlenül a számba.

– Most én döngetlek téged! Telenyögjük a szobát. A lezárt teraszajtó miatt a helyiség lassan levegőtlenné válik. Bekapcsolhatnám a klímát, de inkább tűröm, hogy patakokban folyjon rólam a víz, minthogy szétváljunk. Liza gyönyörtől gyöngyöző bőrének látványa feltüzel.

Nem bírom tovább mozdulatlanul, hiába kérte. Megragadnám a tarkóját, de gyorsabb nálam, elkapja, és a fejem mellé szegezi a csuklóimat. Ahogy vigyorogva kiszabadítom magamat, ő a felsőtestével a mellkasomra zuhan. Egyik kezemmel teljes erőmből a fejét, a másikkal pedig a hátsóját szorítom. Haja az arcomba omlik, néhány tincs rá is tapad, de az örömmel telt szuszogása minden figyelmemet eltereli. Ömlik rólunk az izzadság, az ing a testemre tapad, sőt már az ágytakaróból és a lepedőből is csavarni lehetne a vizet. Liza ekkor finoman a fülcimpámba harap, nálam pedig elszakad minden cérna, és áttörik az összes gát.

Percek telnek el, mire a beteljesülés pozitúrájából kibontakozunk. Liza mellém csúszik az ágyra, de fejét a mellkasomon tartja. Én zihálva nézem a plafont, pontosabban az onnan lógó kristálycsillárt. Tudom, sokak elalélnának ettől a szobától, de engem rettenetesen émelyít a giccs. Igaz, most kevés dolog létezik, ami nem háborgatná a gyomromat. Hányok magamtól.

(Folytatjuk)