Lakatos Levente: Szigor II – A pillangók ébredése 12/11. rész

IGOR

Ha vallásos volnék, most azért imádkoznék az úrhoz, hogy minden reggelem hasonlóképpen induljon. Hiába parázna a kérés, ha a magasságos a felhőfodrok közül a medencémre kukucskál, biztosan együtt érez velem. Férfiszemet gyönyörködtető a párductestű Liza lubickolása. Anyaszült meztelen. Körülötte mintha szikrázna a korai napfényben meg-megcsillanó víztükör.

– Nem csatlakozol? – csalogat a nyirkos hajú szirén, amikor észreveszi, hogy a táblagépem helyett őt figyelem, de én a fejemet csóválom.

Ő legszívesebben minden percét a medencében töltené: az úszás fellazítja a lelki görcseit, aminek kifejezetten örülök. Vele ellentétben nem vagyok pancsolós kedvemben, a kínzó lelkiismeret-furdalásom minden bizonnyal fajsúlyosabb a víznél.

– Remélem, hogy nem pornóoldalakat nézegetsz, hanem a listámat tanulmányozod – kacagja.

Aranyos kis listát állított össze az általa preferált rodoszi látványosságokból. Úgy terveztem, hogy az elkövetkezendő napjainkat a szállodában töltjük majd: szeretkezünk, eszünk, szeretkezünk, eszünk és… Nos, szeretkezünk.

Összeszorult a gyomrom, amikor felvetette, hogy kirándulgatni van kedve, mert még a szállodában sem tudta magát fesztelenül elengedni, folyamatosan rágódik valamin. Az összes árnyékban a lebukásunkat sejti. Azt hiszem, ezt a rossz berögződést kizárólag az tudja majd belőle kimasszírozni, ami odanövesztette: az eltelő idő. De nincsen jogom siettetni.

A Liza által felsorakoztatott úti célok helyett valójában a hazai híroldalakat böngészem. Miután a lakosztályomban megesett kalandunkat követően Liza elutasította a szökési ötletemet, úgy vettem, esélyünk sincs az egyéjszakás kalandnál többre egymással. Úgy tűnt, hogy szeretők helyett ellenségek maradtunk, ezért úgy határoztam, kitartottam a munkaadó pártom terve mellett: tegnap reggel felhívtam a legtekintélyesebb liberális értékrendű hírportálnál dolgozó új­ságíró ismerősömet, 

e-mailben átküldtem neki az Liza apjának sikkasztási ügyéről gyűjtött aktát, hogy szemezgessen a ténymorzsákból. Aztán interjút adtam. A téma jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy internetes újság létükre nem a megjelenés gyorsaságát tartották szem előtt. Megvárták a reggelt a cikk publikálásával, hogy a lapszemléző média híréhes vadállatként vethesse rá magát Kereszthyre. Cafatjaira tépik. A legkülönbözőbb portálokon bukkan fel a hír, mostanra gyakorlatilag nincs olyan médiatermék, ahol ne volna a vezető sztorik között. Kereszthy pechére még a szimpatizáns portálok sem túl elnézőek a fehérgalléros bűnözéssel. Holnapra a nyomtatott sajtóba is bekerül, valahol nyilván ő is nyilatkozik majd, és biztosan lesznek olyan orgánumok, amik további részleteket közölnek az üggyel kapcsolatban.

A kifundált terv tehát szépen teljesített, ám egy aprócska porszem a gépezet fogaskerekei közé csúszott: Liza, röviddel a reggeli interjút követően bejelentette, meggondolta magát, mégis elszökne velem. A követ azonban már elvetettem, és hamarosan ő is megtudja, hogy besároztam az apját.

(Folytatjuk)