Lakatos Levente: Szigor II. – A pillangók ébredése 12/1. rész

IGOR

– Igor, ami ma este történik… – suttogja Liza, miközben kibontom az összefogott haját. – Azt nem visszük magunkkal holnapra – fejezem be a mondatot.

Liza a csípőmre ugrik, combjával átkulcsolja a derekamat.

Ez az illat.
Ez az íz.
Ez a bőr.
Hetek óta ezekre vágytam. Minden, ágyamba csábított nőnél ezeket kerestem, de senki nem érhetett fel Lizához. Most újra itt van. Újra érzem, és elveszem tőle mindazt, amire szükségem van. El kell vele telnem, mert a holnap robbanó botrány miatt gyaníthatóan soha többé nem kaphatok majd belőle. Nem érzelgősködhetek, ebben a szobában ma este nincs helye romantikának. Kicsatolom Liza bikinifelsőjét, majd a formás melle közé temetem az arcomat. Ő eközben a hajamba túr, és körmével végigszánt a fejbőrömön.

Gyakorlott, kiismerte már a gyenge pontjaimat. Az élvezettől felmordulva a mellbimbójához fordulok, és az ajkam közé fogadom. Szívom és finoman harapdálom, ő a kéjtől meg-megrebbenő hangon felsóhajt, és a fejbőrömbe mélyeszti a körmét. A térdem megrogy a nyakamba, majd a gerincem mentén végigzubogó ingerár alatt, az ágyra térdelek, és a hátára fektetem Lizát. Kedvemre szolgál a pozitúra, rögtön a lába között találom magamat. Mindössze egy falatnyi textil választja el attól, hogy teljesen meztelen legyen alattam. Felegyenesedek, és az ingemet gombolva figyelem, ahogy Liza az ágyra ejtett telefonjáért nyúl. Rászólni készülök, hogy felejtse el a készüléket, amíg velem van, de mielőtt megszólalhatnék, a hangszórókból felcsendül az Arctic Monkeys dala. Az, amelyikre legutóbb is szeretkeztünk egymással: I Wanna Be Yours. Ezt nem kellene.

Liza kihívóan fürkészi az arcomat. Reakciót vár a zenei aláfestésre. Szívem szerint tiltakoznék, de azzal elárulnám, hogy a kelleténél mélyrehatóbb hatást gyakorol rám. Jól bevált taktikámhoz fordulok: csendben maradok. Tekintetem végigsiklik Liza formás testén, ám amikor a melle alatti anyajegyhez érek, a terasz felől nevetést hallok. Kész szerencse, hogy a kollégáim a közös nappali helyett az erkélyen töltik az estét, különben Lizával az imént közvetlenül a karjukba rohantunk volna. A teraszajtóhoz megyek, bezárom. Elhúzom a függönyt, a szoba szinte teljes sötétségbe borul, időre van szükség, hogy kirajzolódjanak előttem az ágyamon fekvő Liza körvonalai. Annyira gyönyörű. És annyira nem szabadna gyönyörűnek látnom. Ez most nyers, puritán szex, semmi több. Élvezkedés. Kiélvezés. Érzelemmentesen. Csak két test néha-néha eldurvuló játéka.

Míg én a romantikát üldözöm, Liza megmarkolja a kigombolt ingemet, és az ágyra ránt. Az anyag reccsenése visszazökkent. A bugyijáért nyúlok, teljes erőmből megrántom, hogy az is reccsenve adja meg magát, és ellenállás nélkül csússzon le a combján. Amit adsz, azt kapod – ez a mai este mottója. (Folytatjuk)