Lakatos Levente: Aktus - 7. rész

Laura az orra hegyére csúsztatja a napszemüvegét, hogy lesújtó pillantást vethessen kolléganőjére, Juditnak azonban esze ágában sincs témát váltani, sőt olyan izgatott, mint aki most tudta meg, hogy kihúzták a számait a lottón. – Két órát késtél, szóval kutya kötelességed mesélni – Judit mindkettejüknek kávét tölt, Laura zavarában megpróbálja kitágítani garbója nyakát. – Ne akarj becsapni, biztos, hogy pénisz van a dologban. De ha irigy vagy, és nem akarsz mesélni róla, hát akkor… Biztos nem bízol bennem, és félsz, hogy lecsapom a kezedről.

Judit egy fotómodell kecsességével meglibbenti szőke hajtincseit, mire mindketten jóízűen felkacagnak. Barátnője humorizál, éppen ellentétesen vélekedik magáról, mert szent meggyőződése, hogy két terhessége, illetve három világra hozott gyermeke hazavágta az alakját.

Laura kávékortynyi szünetet ad magának: – Tegnap este ismertem meg.
Barátnője kis híján kiejti kezéből a bögrét.
– Te egy olyan férfival szexeltél, akit csak néhány órája ismertél meg? – hitetlenkedik a nő, majd közelebb hajol, és suttogva folytatja. – Esküszöm, hogy nem mondom el senkinek, hogy itt vagy, de áruld el, melyik bolygóról jöttél, és mit tettél a barátnőmmel. Túléli?
– A Vénuszról jöttem – búgja Laura erotikus hangon, aztán a sajátján folytatja. – Egyébként fél… Félórát beszélgettünk, mielőtt… – majd amikor barátnője eltátott szájjal bámul rá, próbál szépíteni. – Na jó, a találkozásunktól talán eltelt egy óra is, mire belekezdtünk.
– Mesélj, ki a félisten, aki ennyire kifordított önmagadból?!

Judit az asztalra könyököl, csillogó tekintettel várja Laura beszámolóját, aztán amikor a nyomozónő beadja a derekát, és pontos jellemzést ad a férfiról, felé fordítja laptopját: – Nem ő a te embered?
A monitoron a News című napilap online kiadása látható, egy méretes képen pedig Róbert vigyorog.
– Ő valami híresség? – csodálkozik el Laura.
– Ez a pasas a Szentesy bankigazgató fia. Híres sebész. Nem igaz, hogy nem ismered, a napokban egy elég bizarr…

Mielőtt Judit befejezhetné a gondolatot, valaki kopogtat az iroda ajtaján. Futár érkezett.
– Küldemény Fényes Laurának – hadarja a fiatal férfi, majd átadja a két dobozból álló csomagot.
A kísérőkártyán a következő üzenet áll:
Küldhettem volna vörös rózsát, de azt hiszem, egy húsevőhöz jobban illik ez a növény.
– Mi a fene ez? – kérdezi fanyalgó hangon Judit, amikor Laura végre kinyitja a dobozt.

A növény levelei, mintha éhes szájak volnának, külső részük zöld, belsejük pedig vörös, peremükön fogakhoz hasonló nyúlványok sorakoznak. Laura elvigyorodik.
– Nem fogod elhinni, de ez, kérlek, a Vénusz légycsapója nevű növény. Húsevő.
A nyomozónő a második dobozra tér, ugyanazon aktust követi: először a levél, aztán a doboz.
Keménynek tűnik, de omlós. Látszatra édes, valójában… Pont olyan, mint a nyelved. Este nyolc, Juliet.

– Ó, hát mégis szorult belé egy cseppnyi kedvesség? – csapja össze a tenyerét Judit, amint belekukkant a keksszel csordultig töltött dobozba.
– Én a helyedben nem… – próbálja figyelmeztetni Laura, de elkésik.
– A francba! Biztos mérgezett! Istentelenül csíp! – vörösödik el Judit arca.

(folytatjuk)

Ha több kell az átlagosnál! Keresse a Borsot a Magazinokkal!