John Lennon meztelenül találkozott egy ufóval

„Valami készül” – figyelmeztetnek a összeesküvés-elméletek gyártói, akik szerint a bizonyítékokat az azonosítatlan repülő tárgyakra, földönkívüli látogatókra a Föld minden kormánya igyekszik eltitkolni. Szerintük csak a CIA több ezer esetet dolgozott fel, és titkosított fennállása óta.

Az egyik legrégibb, ufó­észleléseket gyűjtő szervezet felmérése szerint az emberek 76 százaléka véli úgy, hogy a kormányok eltitkolják azt, amit az ufókról megtudtak, 54 százalékuk pedig meg van győződve arról, hogy ufók biztosan, vagy valószínűleg léteznek…

Katonákat kísért az űrjármű 

Köztiszteletnek örvendő személyek is nyíltan vállalták, vállalják azt a véleményüket, hogy az ufóbizonyítékokat eltitkolják. Köztük van Barry Goldwater szenátor, Lord Hill-Norton admirális, egykori NATO-vezető, Arthur Exon dandártábornok, a Wright-Patterson légibázis egykori parancsnoka, Roscoe H. Hillenkoetter altengernagy, a CIA első igazgatója, Gordon Cooper és Edgar Mitchell űrhajó­sok, és a korábbi kanadai védelmi miniszter, Paul Hellyer is.

Tény és való, hogy politikusoktól kezdve háziasszonyokon át csillagászokig emberek milliói látni véltek már ufót. Vannak köztük világhírû sztárok is. Róluk a Világvége portál írt néhány éve.

A szerző szerint Michael Bentine, az egykori híres amerikai komikus a második világháború vége felé hírszerző tiszt volt a 626. repülőszázad bombázórajában. Elmesélte, mi történt azután, hogy támadást hajtottak végre Németországban a peenemündei titkos bázis ellen a Balti-tengerről.

– Három vagy négy gép legénysége jött vissza ugyanazzal a történettel, hogy egy pulzáló fény követte őket, és körberepülte a gépüket. „Úgy értitek, Szent Elmo tüze?” – kérdeztem, de azt mondták: „Nem, nem, nem. Mindnyájan láttuk.” Szerintük valamiféle fegyver lehetett. „Mit csinált veletek?” – kérdeztem. „Semmit” – mondták. Nagyon hatásos egy fegyver lehetett! – mondtam erre. Aztán bejött egy másik gép legénysége, majd még egy. Végül nyilvánvalóvá vált, hogy mindnyájan látták. Körülbelül 48 óra múlva bejött egy amerikai tiszt, aki már egy ideje a rajban volt. Megszólalt: „Ha jól tudom, ti is láttátok… Mi is láttuk őket, és nappal is megjelennek. Nem tudom, hogy micsodák.” Én erre azt feleltem: „Én sem tudom, és a legénység sem tudja.”

Beatles-dal született a találkozásról 

John Lennonnak, a Beatles egykori tagjának is volt egy éjszakai ufóélménye. 1974. augusztus 23-án történt, és John éppen May Panggel, egy tévé-szappanopera színésznőjével töltötte az estét New York-i lakásában. John meztelenül üldögélt az erkélyen (ebben nem volt semmi szokatlan), és egyszer csak kihívta Mayt, hogy ő is nézzen meg egy lapos kupolára emlékeztető objektumot, amelynek tetején egy erős, vörös fény, alján pedig fehér fénypontokból álló kör világított.

A tárgy elhaladt az Egyesült Nemzetek székháza előtt, majd közvetlenül az erkély felett hangtalanul. Lennont ezek után lenyűgözték az ufók, és sokat olvasott róluk. Mi több, a néhai zseni Walls and Bridges című lemezére írt egy rejtélyes dalt ufóélményéről, és 1980-ban, a meggyilkolása előtti utolsó dalai egyikében (Strange Days Indeed) azt írja, hogy „ufók vannak New York felett, és nem is lep meg túlságosan”. Ma már tudjuk, miért.

Sok másik zenész is találkozott ufóval. A Hot Chocolate együttes No Doubt About It című száma, amelyben az ufóval való találkozásukat mondják el, első lett a slágerlistákon; a Carpenters együttes pedig még egy himnuszt is írt a nemzetközi „kapcsolatfelvétel” napjára, Calling Occupants of Interplanetary Craft címmel.

Ismerik a Star Treket az űrlények?

Kirk kapitányt a földönkívüliek mentették meg? Lehet, hogy ez a mottó nem is olyan nevetséges, mint első hallásra tűnik, mivel William Shatner kanadai színész – aki az Enterprise űrhajó első parancsnokának szerepét játszotta a Star Trek című sorozatban – csodával határos módon menekült meg a gyilkos hőség elől a kaliforniai Mojave-sivatagban, motorozás közben.

Shatner megállt, hogy igyon, közben azonban barátai továbbhajtottak, mondván, hogy majd utoléri őket. Legnagyobb rémületére azonban nem indult be a motor, és ő ott állt a sivatag kellős közepén, mérföldekre mindentől. Ha nem jut gyorsan valami civilizált helyre, a gyilkos hőség újabb áldozatot szed. Megmenekülése azon múlott, hogy jó irányba indul-e. Ha rossz felé megy, lehet, hogy már csak akkor talál valami segítséget, amikor már késő. Elindult, de hirtelen erős késztetést érzett, hogy irányt változtasson. Ugyanebben a pillanatban a feje fölött megpillantott egy objektumot, amely éppen akkor húzott el.

Bízott az új irányban, idejében talált segítséget, és megmenekült. De gyakran töpreng azon, hogy nem egy földönkívülinek kellene-e köszönetet mondania?

Ha több kell az átlagosnál! Keresse a Borsot a Magazinokkal!