Jó ez így? Ráborítjuk gyászunkat a Facebookra

Egy idegen reakciója éppúgy segíthet, mint amennyire árthat a sebzett és különösen érzékeny léleknek az interneten keresztüli gyász feldolgozásban.

Egy idegen reakciója éppúgy segíthet, mint amennyire árthat a sebzett és különösen érzékeny léleknek az interneten keresztüli gyász feldolgozásban.

Egyre többen fejezik ki elvesztett szeretteik miatti szomorúságukat a Facebookon. Az effajta gyász sokakat elborzaszt vagy éppenséggel zavar, míg számos szenvedő úgy érzi, ez segíthet neki a dráma feldolgozásában. Vajon van helye ilyesminek a közösségi oldalakon?

El kell fogadni

Egy svájci pszichológus, Elisabeth Kübler-Ross bebizonyította, a gyásznak öt fázisa létezik: az elutasítás, a düh, az alku, a depresszió, és végül az elfogadás. Ezek az állomások egy elkerülhetetlen folyamat és feladat részei, melyek elengedhetetlenek a továbblépéshez. Úgy tűnik, akadnak, akiknek ehhez is szükséges az internet.

Csökkenti a fájdalmat

A gyászoló egyik legnehezebb feladata értesíteni a rokonokat, ismerősöket a halálhírről, a temetésről. A téma szakértője, Andorkó Dóra szerint a Facebook sokat segíthet ebben. Egy poszt vagy egy csoport létrehozása csökkenti a személyes kontaktust, így nem kell személyesen vagy telefonon újra meg újra közölni, átélni a fájdalmas tényt.

Fekete lobogó a neten

A gyász sokáig még az internet korában is tabutémának számított, ám ez mára gyökeresen megváltozott. Jól példázzák ezt Kimberley Falconer pszichiáter szavai is: – Ahogy az internet felhasználói öregednek és meghalnak, a digitális gyász egyre természetesebbé válik.

Idegenek vigasza

A közösségi oldalon elért idegenekkel olykor könnyebb megbeszélni az effajta drámát, lévén, az érintett ismerősöknél kevésbé elfogultak, így objektív segítséget adhatnak. Sokáig kérdéses volt, illik-e like-olni egy ilyen bejegyzést, ám az értelmeket kifejező emotikonok megadták a választ.

Visszaüthet a net

Vajon hogy látja a kérdést Deák Hajnalka gyászszakértő? – Közösségi oldalon gyászolni olyan, mint fekete ruhát ölteni. Azzal a különbséggel, hogy a Facebook-bejegyzés ön­ámításhoz vezethet, mert az illető úgy érezheti, nincs egyedül, s akár sorstársra is találhat. Miközben ott a veszély, hogy nyílt és sebezhető állapotában kifejezetten bántó megjegyzést kap – figyelmeztet.

Legbensőbb magánügy?

Vig-Milkovics Zsuzsa: Ez mindenkinek a magánügye, és nem tartozik a távolabbi ismerősökre. Én biztosan nem posztolnék ilyesmit és nem tenném ki magamat mások reakcióinak.

Pál Bence: El tudom képzelni, hogy ez valakinek segít. Sőt híres emberek esetében gyakran belefutok ilyesmibe, és a legtöbbször méltó módon reagálnak rá az emberek.

Kapcsolódó jegyzetünk itt olvasható.