origo.hu
A szerelem az egyik legcsodálatosabb érzés, de a boldogság hamar elillan, ha nem harcolunk érte. Muszáj energiát fektetnünk a kapcsolatunkba, mielőtt helyettünk megteszi ezt az a bizonyos harmadik fél. És ha már fel is bukkant? Hevesi Kriszta szexuálpszichológussal beszélgettünk.
Indítsunk rögtön a legnehezebb kérdéssel: miért csalják meg egymást a párok?
Számtalan oka lehet. A nőknél gyakori például az önértékelési zavar. A saját önbecsülésüket próbálják helyreállítani, ha úgy érzik, a társuk már nem tekinti őket nőknek, nem érez vágyat irántuk.
A férfiaknál is hasonló a helyzet. Belekényelmesednek a kapcsolatukba és nem a macsót, a teremtés koronáját, hanem a pocakos mackót látják bennük, ami bántja őket, és be akarják bizonyítani a férfiasságukat. A párterápián épp ezért nagyon fontos, hogy nem anyáról és apáról, hanem a férfiról és a nőről beszélünk. Emellett a férfiaknál a szexuális vágy és az új kaland izgalma, nők esetében pedig inkább a szerelem és az érzelmek megélésének lehetősége a csábító tényezők.
Mit tehetünk a parázs ébren tartásáért?
Törekedjünk a szexuális élet izgalmassá tételére, hisz ez minket is felpezsdít és elevenen tart! Három kulcsszó van a megszokás és az unalom távoltartása végett: az újdonság, a kíváncsiság és az izgalom. Jelenthetjük mi egy személyben mind a hármat. Beszéljünk egymással szexuális vágyainkról, és a kapott információkat ne úgy értelmezzük, hogy „persze, én már nem vagyok elég jó neki”.
A mi kezünkben van a fűszerezés a szexuális étvágy szinten tartása végett: tegyük pikánssá az együttléteinket. Az ajándékot is mindig becsomagoljuk, önmagunktól se sajnáljuk a csomagolóanyagot! A munkahelyünkre is csinosan felöltözünk, akkor miért várjuk el, hogy otthon meg úgy szeressenek, ahogy épp „ultrakényelmes” otthonkáinkban vagyunk? (Ez persze a másik félre is igaz!)
Magunkat is kényeztetjük vele, s a párunknak is élményeket adhatunk a változatossággal, ami lehet akár egy szebb fehérnemű, egy új smink vagy egy új helyszín… Azok az urak, akiket otthon időről-időre meglepetés vár, sietnek haza és szerencsésnek érzik magukat a társuk miatt. És emellett a közös programokkal se fukarkodjunk: kellenek az új élmények, hogy újra és újra észrevegyük egymás nagyszerűségét az idegen környezetben: épp, mint amikor megismerkedtünk!
Bevalljuk a félrelépést vagy sem?
Lehet, hogy most nagyon ördögtől való dolognak tűnik, de nem minden esetben vagyok az őszinteség híve. A világ legjobb kapcsolatát is tönkre tudja tenni egy megcsalás, és a legrosszabbat is meg tudja menteni. Hisz a tanulság lehet az is, mennyire jó nekünk a párunk mellett, és az összehasonlítás eredményeként – meg egy kis lelkiismeret-furdalás folytán – mindent elkövetünk, hogy megjavítsuk. Emellett, szinte új varázslatként nézünk rá. Nem új keletű a mondás, hogy amit nem tudunk, az nem fáj. A férfiak például a nők szexuális félrelépését szinte egyáltalán nem tudják megbocsátani (vagy pedig többszörös revansot vesznek érte), míg a nők az urak botlásait akkor nézik el inkább, ha érzelemmentes szexkalandról volt csupán szó.
A nők vagy a férfiak lépnek gyakrabban tévútra?
Inkább azt mondanám, a nők ritkábban vallják be. Őrzik a titkukat. Ha minden férfi poligám és minden nő monogám, akkor kérdem én, kivel is lépnek félre a férfiak? A teremtés koronái szeretnek kérkedni a skalpjaikkal, számtalan kutatás bizonyítja, hogy rendszerint felülbecsülik azt. Ha viszont a hölgyek vállalják fel a viszonyaikat, akkor az szerintük őket minősíti.
Az, hogy a férfi számára ennyire fontos a női hűség, biológiánkból fakad: hisz míg az anyaság ténye biztos, addig az apa maximum reménykedhet benne, hogy nem kakukkfiókát nevel. Erre született az a szkeptikus mondás, hogy légy kedves feleséged gyerekeivel, hátha a tiéd is köztük van!
Mit tegyünk, ha ráeszméltünk, hogy a párunk máshol keresi a szexuális kielégülést?
Jogunk van haragudni, dühöngeni. Viszont lehetőség szerint ezt a párunk ne lássa. Ki kell engedni a fájdalmat, az érzelmeinket. Ez kell ahhoz, hogy ne indulatból hozzunk meg végérvényes döntéseket, amelyeket esetleg megbánnánk. Mondjuk meg, hogy még időre van szükségünk – és tiszta fejjel beszéljük át a problémákat.
A megcsalt fél ne csupán a saját sértettségével legyen elfoglalva, hanem próbáljon meg választ keresni a következő kérdésekre: mit kapott meg a párom a külső kapcsolatban, amit itthon nem? Milyennek érezte ott magát, amilyennek mellettem nem? Mi hiányzott neki a kapcsolatunkból?
Egy szerető számára a férfi mindig az újdonságot jelenti, csillogó szemmel hallgatja a beszámolókat, izgalmasnak és sejtelmesnek tartja – nincs is ideje megunni… Egyébként pedig szeretőnek lenni sem egyszerű. Ha az úr az első évben, az érzelmek és a szexuális örömök csúcsidőszakában nem lép ki a házasságából, már nagy valószínűséggel nem is fog. Hisz neki ez így kényelmes, minden rendben működik – akkor miért is tenné? Ha azonban sok év után mégis elválik a feleségétől, általában nem a hűséges és kitartó szeretőt választja társként (aki ekkorra már szintén megszokottá válik), hanem egy új hölgyeményt talál magának. Érdemes ezt a játszmát idejében felismerni.
Törvényszerű, hogy egy hosszú kapcsolatban előbb-utóbb kísértésbe esik valamelyik fél?
Tegyük fel, hogy 25-30 éves koruk környékén házasságot kötnek a fiatalok. Addig élvezték az életét, átlagosan 8-10 szexuális viszony van a hátuk mögött. Miből gondoljuk, hogy az elkövetkező évtizedekben beérik egy partnerrel? Becsülendő a hűség, de hosszú távon nehéz hűségesnek maradni. És e téren nem is mondanék nemi megkülönböztetést.
Egyre több fiatal pár látogat rendszeresen swingerklubokat vagy keres harmadik partnert a szexuális együttléteikhez. Ez a szexuális szabadság növelheti a kapcsolatok élettartamát?
A pácienseim történetei alapján a válaszom: nem. Ilyen kalandok után a kapcsolatok 80%-a végződik szakítással. Leginkább a férfiak lelkét érinti meg, ha a szeretett nőt testközelből látják egy másik férfi karjaiban. Nem tudom tiszta szívből ajánlani ezt az opciót.
Ön is hosszú évek óta férjnél van. Saját tapasztalatait is hallhatjuk, mikor a megcsalásról beszél?
Ember vagyok, én is hibázom. Mindketten tanultunk belőle. Nálunk az a furcsa helyzet állt fenn, hogy épp egyszerre éreztük meg, hogy hiányzik valami a kapcsolatunkból, s érintett meg minket egy külső viszony. A megcsalás tehát kölcsönös volt. Leültünk, és megbeszéltük. Feltettük a kérdést: ki mit rontott el? Változtattunk és túllendültünk a nehézségeken. Ez azonban már egy régi történet.
Ez is érdekelhet
Még egy kis fűszer jöhet? Iratkozzon fel a Bors-hírlevélre!
Sztár, közélet, életmód... a legjobb cikkeink első kézből!
Feliratkozom 
