Ha nem köszön vissza, tönkreteszi valakinek a napját!

Így van ezzel a bolti eladótól kezdve a liftbe beszállón át a munkahelyére megérkező alkalmazottig szinte mindenki. A világ ilyen udvariatlan vagy csak a magyarok felejtettek el köszönni? Ennek jártunk utána.

Hárítás miatt

– Egy tízfős liftben nem szokás köszönni, de a többi élethelyzetben elvárható – állítja Vámos Lászlóné protokollszakértő. – Sajnos arról van szó, hogy valóban nem elég udvariasak a magyarok. Tény és való, hogy ma a legtöbb felnőtt nem köszön. Elfordul, hogy úgy tesz, mintha nem látná a szomszédot, kollégát vagy esetleg átnéz rajta, mintha ott sem lenne. Kutatók ezt a fajta hárítást a túlterheltségnek tudják be: mindenki a saját kis világába me­nekül, minél kevesebb ingert enged be, bezárkózik. Ebből nem óhajtja kirángattatni ma­gát egy ismerős arc kedvéért, reagálni – a köszönés is interakció – pláne nem szeretne.  

Megszégyenítve

A szakember szerint ezért úgy nő fel a gyerek, hogy azt gondolja, nem szükséges köszönteni az ismerősöket. Ráadásul arra is van példa, hogy valakit kisgyerekként, esetleg tiniként kioktatnak nagy plénum előtt, mert nem megfelelően köszönt, és így bizonytalanná válik, többé nem kíván – érthető okokból ismét – ilyen helyzetbe kerülni, ezért inkább nem is köszön, nehogy elrontsa. Vámos szerint fontos, hogy a gyermekünket megtanítsuk az alapvető tiszteletadásra, mert minden esetben mi vagyunk a mérce náluk.  

1001-szer is köszönjön

– Egy darabig elviselem, ha többször összefutunk pl. lépcsőházban. Aztán bedühödök, és visszaköszönök magamnak jó hangosan: jó napot nekem is! Olyankor ledöbbennek, és bámulnak tátott szájjal. Amúgy az eszükhöz mérem – írta lapunknak Zsuzsa, aki azok közé tartozik, akik nem magukban forrongnak. A szakértő szerint nagyon fontos, attól még hogy nem köszönnek vissza, mi akkor se adjuk fel, köszönjünk 1001-szer is. Nemcsak magunk, de szüleink miatt se adjuk fel!

Egoisták vagyunk

Fehér Gabriella pszichológus két okra vezeti vissza a nem köszönés kultúráját. – Ma már a nevelés nem olyan formális, mint régen. A hierarchia nem annyira kiépült, nem olyan fontos. Ma már nem kell hajbókol­ni a földesúrnak, ha meglátjuk. A másik ok, hogy egyre egoistábbak vagyunk, nem törődünk azzal, hogy másokat megsértünk a nem köszönéssel, hi­-

szen az csak egy eladó, nem kell komolyan venni. Ha olyan ember nem köszön nekünk, akivel napi szinten kapcsolatban vagyunk, akkor érdemes rákérdezni, megbántot­tuk-e valamivel, a többi esetben viszont szituációfüggő.  

Minősít minket

Veronika tudta nélkül, de a protokollszakértő tanácsai szerint jár el ilyen helyzetben. – Nekem természetes, hogy köszönök, de sajnos visszafelé már ez nem mindig igaz. Rosszulesik, de már nem foglalkozom vele. Ha valaki bunkó, az őt minősíti, nem engem. A tiszteletemet mindenki kiérdemli, amíg visszakapom, aztán már nem.