Gaál Noémi és Maloveczky Miklós: Nekünk nincs karácsonyfánk - interjú

Ki várta jobban az ünnepi időszak eljöttét?

Noémi: Miki valószínűleg azt mondja, ő, szerintem viszont én. Várom, hogy kiderüljön, sikerült-e meglepetést szereznünk a szeretteinknek, és arra is kíváncsi vagyok, vajon nekem milyen meglepetéssel készültek. Van kiskereskedelmi üzletem, így ez az időszak nagyon nyüzsgős, részben a munkáról szól, így duplán várom a 24. estét, amikor a családommal lehetek és pihenhetek.

Miki: Talán én. Noncsi gyakran szokott viccesen egy ötöst mutatni a kezével, ez nála annyit jelent, hogy öt, azaz ötéves vagyok. Hajlamos vagyok visszautazni az időben, és szeretem a várakozás izgalmát. Gyermeki lendületből fakadóan kifejezetten élvezem, hogy utazgatunk a családtagjaink között.

Az otthonuk már teljes karácsonyi díszében pompázik?

Noémi: Köszönhetően a kereskedelem ünnepet körülölelő gyorsított tempójának, én viszonylag korán elkezdem a különböző díszítőelemeket megvásárolni, hogy aztán az esetek nagy többségében el is felejtsem, hová tettem őket. Persze, az adventi időszakban már elkezdtek gyűlni a lakásban a különböző mütyürök, viszont volt olyan év, amikor fenyőfa helyett csak egy fenyőágat díszítettünk fel. Általában az ünnepi időszakot a családunk vendégségében töltjük, így nincs értelme, hogy legyen fánk. Most is a családdal leszünk.

Miki: A halloweent kivéve nincs nálunk extra nagy díszítés. Az ajtóra rakunk díszt és vannak kis világítós tárgyaink, ezek az alaphangulathoz elegendőek.

Ezek szerint önöknek nem kell idegeskedniük a karácsonyi menü elkészítése miatt?

Noémi: Nem, ebből a szempontból szerencsés vagyok. Legfeljebb annyi feladat hárul rám, hogy egy-két tál süteményt süssek. Hókiflit és mandulás, mandarinos tortát szoktam csinálni, ezek gyorsan megvannak és finomak.

Miki: Nem, de itt jegyzem meg, Noncsi kiválóan főz. Én kimosok, kitakarítok, kiteregetek ha kell, de főzni nem főzök, inkább csak rendelek. Ez az ő asztala, és a frankfurti levese verhetetlen.

A kézzel készített ajándékok hívei vagy egyszerűen megvásárolják a kinézett meglepetéseket?

Noémi: Ma már olyan széles választékban lehet ajándékokat választani, hogy inkább megveszem. Más lenne a helyzet, ha lenne kreatívkodásra fogható kisgyerek a családban, de a keresztfiamat a mérnöki rajzok kötik le, a keresztlányom pedig már nagy ehhez. Mi folyamatosan kommunikálunk egymással, tudjuk, kinek mire van szüksége. Ráadásul az ünneplés nálunk már novemberben elkezdődik, január közepéig zsúfolva vagyunk névnapokkal és születésnapokkal, így jobban ki kell tárni az ötletházikónkat. Nagyon büszke vagyok, hogy idén először már novemberben beszereztem az ajándékokat.

Miki: Remélem, nem gondolnak sokan rossz fejnek, de vásároljuk az ajándékokat. Figyeljük egymást, és prak­tikus ajándékokat adunk a másiknak.

Az ünnepek alatt bátran fogyasztanak a finomabbnál finomabb falatokból?

Noémi: Mire a családlátogatás végére érünk, mindig megállapítom, egy töltéssel kevesebb káposzta és egy szelettel kevesebb torta is elég lett volna, de társaságban bátrabban nyúl a tányér után az ember. Szerintem ilyenkor egy kicsit félretehetjük a diétánkat.

Miki: Év közben is odafigyelünk az étkezésünkre, nem engedjük szabadjára a lovat. Én talán kicsit finnyás is vagyok, nekem a töltött káposzta és a „cupákos” ételek nem jönnek be. Reformközeli ételek kissé felturbózva kerülnek az asztalra és a libamáj, amit Noncsi tesója istenien készít.

Emlékeznek az első, együtt töltött karácsonyukra?

Noémi: November 18-tól számítjuk a kapcsolatunkat, így akkor még alig egy hónapja ismertük egymást. Elutaztunk Kaposvárra, Miki szüleihez, ahol meleg, szeretetteljes otthon fogadott.

Miki: Izgalmas volt, mert az idő tájt kezdődött a mi lamúrunk, így az ünnep a bemutatkozással telt. Azt hiszem, nem sikerült rosszul, hisz azóta eltelt tizenkét év, és együtt vagyunk.

Hogy fog telni a karácsony?

Noémi: 24-én délelőtt egy kis munka, aztán készülgetünk és indulunk a tesómékhoz. Ha késő este hazaérünk, akkor pedig kettesben ünneplünk tovább.

Miki: Utazgatással. Alig várom, hogy ott legyünk a fa körül, és valamelyik gyerek kapjon legót, amit nem bír összeszerelni, és átvehetem tőle. Viccet félretéve, vándornapok elé nézünk. 27-én estig ez így lesz. A szilveszter viszont pont ennek az ellenkezője. Annak számunkra nincs olyan varázsa, mint a karácsonynak, és kutyásként eleve másképp állunk a trombitaszóhoz és tűzijátékhoz. Itthon leszünk Beckham kutyával.

Mely tulajdonságát szereti a legjobban a másiknak, és mi az, ami idegesíti?

Noémi: Szeretem a humorát, a figyelmességét, azt, ahogy szeret engem. Azonos erkölcsi normákkal rendelkezünk, és együtt mindent meg tudunk oldani. A legrosszabb tulajdonsága szerintem az, hogy hamarabb elveszíti a türelmét, mint azt az adott szituáció megérdemelné.

Miki: Nem tudnék olyat mondani, ami nagyon idegesít benne. Unalmasnak is tűnhetünk emiatt. Harmonikusan élünk, kerüljük a konfliktust, szívünkön viseljük a másik lelkiállapotát. Inkább bennem van olyan, ami idegesítő. Türelmetlen vagyok, feldühít az ostobaság, és hamar ledobom a láncot.

Mit kívánnak önmaguknak a 2017-es esztendőre?

Noémi: Egészséget, és azt, hogy maradjon meg az egység, ami kettőnk között van.

Miki: Közhelyeket fogok mondani. A legfontosabb az egészség. Ha abban a kerékvágásban megy tovább az életünk, ahogy eddig, én már hálás leszek. Mindenünk megvan, amire a boldogságunkhoz szükség van.

Ha több kell az átlagosnál! Keresse a Borsot a Magazinokkal!