Döbbenetes: látják a halált az állatok

– Két macskám, Micki és Shila attól függetlenül, hogy mikor jövök haza, az ablakban ül, és vár rám. Ha Mickit keresem – nem kell szólongatnom –, néhány másodperc múlva futva jön hozzám, elém áll, és a szemembe néz, mintha csak azt akarná mondani: itt vagyok – mesélte egy állatbarát.

Hogy az állatok valóban rendelkeznek-e ilyen „paranormális” érzékkel, azt már sokan szerették volna megfejteni, de minden vitát lezáró válasz egyelőre nincs. Tény viszont, hogy léteznek megmagyarázhatatlan jelenségek. Ezt olyan élőlények igazolták, amelyeket nem lehet manipulációval, trükközéssel vádolni. A Természetgyógyász Magazin Rupert Sheldrake brit biológus kísérletei kapcsán foglalkozott az izgalmas kérdéssel. A biológus a Hét kísérlet, amely megváltoztathatná a világot című könyvének olvasóit arra kérte, kísérletezzenek kedvenceik érzékeivel. Renge­tegen vállalkoztak rá, és hihetetlen történetekre derült fény.

Iránytű nélkül is tájékozódnak

Az egyik egy sima szőrű tacskóról szól, amelyet egy család továbbadott. A kutya új otthona a Baseli-tó túlpartján, a svájci oldalon volt. Az édesapa a kutyust csónakon vitte át másik partra. A vízi út nyolc kilométer, 14 nap múlva a kutya ismét otthon volt.

– Olyan úton jött haza, amelyet nem ismert, végig a svájci parton, egészen Konstanzig – ez a táv a parton hatvan kilométer – mesélte a korábbi gazdi.

Hasonló esteknek se szeri se száma, de igazán elfogadható magyarázat nincs rájuk.

Figyelmeztető a szokatlan viselkedés

Egy forró nyári napon kutyájával a barátjára várt egy 18 éves fiú a Rajna parton. Amikor a barát lejött a lépcsőn, a kutya hirtelen felugrott, és felborzolt szőrrel kitért előle. A barátom azt kérdezte: Mi az ördög van ezzel a kutyával, talán kísértetet látott? Máskor mindig barátságos volt. Aztán úszni kezdtek a folyóban, amely azon a ponton erős sodrású. Egy idő után a gazdi kiúszott a partra.

– A barátomnak nyoma veszett. Azt gondoltam, ő már hamarabb partot ért, ezért elindultam visszafelé. Izgatott embereket láttam, akiknek egy lazachalász azt mesélte, a barátom megfulladt; ő nem tudott neki segíteni, mert nem tudott úszni. Két nappal később kihalászták Hermann holttestét a folyóból. 22 éves volt. A kutya megérezte a halálát – negyedórával azelőtt, hogy vízbe fulladt – mesélte.

A vadon élő állatok is tudják a vég idejét

Harro kutya viselkedése rendhagyó eset, hiszen egy ismerős halálát sejtette meg. Az állatok általában egy családtag halálát vagy balesetét, de nem egyszer saját haláluk közeledtét is megérzik.

– Zimankó volt, méteres hó esett, amikor a részben fedett teraszon álló heverőn egy vadmacska várt rám. Az állat kimerült és éhes volt. Kétszer megetettük, majd eltűnt, de a következő napon ismét megjelent. A macska felpúposította a hátát és fújt, de azért mindennap eljött az eledelért. Néhány nap múlva felhagyott ellenséges viselkedésével, de a rettegését csak hetek után sikerült eloszlatnom. Tavasszal már házimacskákkal párosodott. A kicsiket mindig elhozta megmutatni, de nem engedte megérinteni őket. Ez 8-9 évig így folytatódott. A végén már csak egy kicsit hozott a világra. Egy napon a teraszon a lábam elé letette a kicsinyét, majd leült, és elkezdett nyávogni. Olyan hangokat adott ki, amilyet még soha nem hallottam macskától. Felvettem a kiscicát és megcirógattam, az anyja hagyta, majd megfordult, és eltűnt. Két nap múlva a telken egy távolabbi helyen holtan találtuk.

Megvédi a gazdit a cica

A következő levél olyan eseményt mutat be, amit telefonérzékenységnek nevezhetnénk.

„Van egy négyéves perzsa macskám, amely megmagyarázhatatlan reakcióival folyton ámulatba ejt bennünket – írja egy hölgy. – 1994 májusában történt: A teraszon ültem, a cica mellettem volt, és kéjesen dorombolt. A 11 éves lányom egy barátnőjével biciklizni ment. Minden csodálatosnak és harmonikusnak tűnt – de a macskánk hirtelen felugrott, és egy addig soha nem hallott hangot hallatott, majd a nappaliba rohant, és leült a telefon elé. Néhány másodperc múlva megszólalt a készülék, és arról tájékoztattak, hogy a lányom súlyos balesetet szenvedett, és kórházba szállították.”

A levél második részében egy másik figyelemre méltó eseményről olvashatunk: 1994-ben, egy rettenetes zivatar alkalmával a cicánk visszahúzódott a házikójába, és félelmében morgott. Semmivel sem lehetett kicsalogatni a rejtekhelyéről – ennek ellenére egyszer csak felborzolt szőrrel odajött hozzám, megkarmolta a ruhámat, majd megfordult, és szabályszerűen hívott, menjek utána. Követtem, és kék lángokat láttam felcsapni a biztosítódobozból. El sem tudom képzelni, mi történt volna, ha a cica nem riaszt bennünket időben.

Biztonságban lennénk, ha értenénk őket

A volt Szovjetunió országaiban egy kutatás közvetett bizonyítékokkal szolgált arra, hogy a földrengést a kutyák, macskák, szamarak, szárnyasok képesek előre megérezni. A háziállatok ilyenkor agresszívvé válnak, nem hajlandók enni, és hirtelen menekülni akarnak. A vadállatok ellenben elvesztik természetes bizalmatlanságukat az emberrel szemben. A madarak, patkányok és egerek, sőt az akváriumi halak is furcsán viselkednek, szinte keresik az ember közelségét.

Egy északörmény városban a kutyák két nappal a rengések előtt egyszerűen nem voltak hajlandók a házba bemenni, és folyamatosan vonyítottak. A rengések előtt szinte minden örmény meg tudta volna jósolni a katasztrófát, ha helyesen értelmezi az említett jeleket – vélik a kutatók.

Ha több kell az átlagosnál, keresse a Borsot a Magazinokkal!