Csórics Balázs: Egy macsó, aki romantikus

Csórics Balázs, a Barátok közt szívtiprója kicsit sem bánja, hogy tizenhat éves lányokat megszégyenítően romantikus alkat. Ha szerelmes, rózsaszínben látja a világot, és kicsit minden csalódásba belehal.
Csórics Balázs, a Barátok közt szívtiprója kicsit sem bánja, hogy tizenhat éves lányokat megszégyenítően romantikus alkat. Ha szerelmes, rózsaszínben látja a világot, és kicsit minden csalódásba belehal.

Macsó vagy inkább érzelmes férfi?

Romantikus vagyok és idealista, ennek minden előnyével és hátrányával.

Ezt, hogy érti?

Giga méretű érzelmekre vagyok képes, de a valóság soha nem olyan rózsaszín, habos, mint amilyennek képzelem. Ez aztán sok vívódást szül. Mondják, hogy az élet nem habos torta, de mire ezt megértjük, addig jó nagy adag szenvedést élünk meg és okozunk.

Kifejtené ezt bővebben?

Ha nekifutok egy kapcsolatnak, úgy megyek bele, hogy csodálatos lesz. Szerintem mind így vagyunk ezzel. Világraszóló szerelem, egymás kívánságát lessük, és éle­tünk végéig együtt maradunk. Aztán mi történik? Mindig az bánt meg a legjobban, aki a legközelebb áll hozzánk. Egy rosszul sikerült mondattal, egy elmaradt öleléssel, a romantikus léleknek óriási fájdalmat lehet okozni. Az olyan hétköznapi gondokra sem készülünk fel, mint mondjuk a számlák kifizetése. Én pedig napokig tudok mondatokon rágódni. Sőt hetekig. Nagy rutinom van abban, hogyan borítsam ki magam. Szépen elpufogok magamban, aztán, ha elfogy a türelmem, akkor előjön belőlem a Hulk.

Hulk, a bazi erős szuperhős? Ezt, hogy érti?

Nem török, zúzok, de ha szavakkal ölni lehetne, biztosan bérgyilkos lennék.

Mindemellett még idealista is?

Ez szorosan összekapcsolódik a romantikával. A világot a harmóniának és a szeretetnek kéne uralnia. De nem így van. Az év 365 napjában nem lehet tökéletesnek lenni, vannak hullámvölgyek, néha bal lábbal kelünk fel.

Mesélne élete első nagy szerelméről?

Az igazi, „élek-halok a másikért” típusú tiniszerelem volt a gimiben. Tizenhat évesen világraszóló lakodalmat terveztünk. Ehhez köthető az első nagy csalódás is, aminek az előítélet volt a mozgatórugója. Nagy drámaként éltem meg.

Ebben a korban előítélet?

Igen. Amikor az ember párja közli, hogy: félek tőled, a szüleim is féltenek, mert színész leszel, és tudjuk, hogy a színészek milyenek. Egy gépészmérnök nem szed fel minden nőt, aki szembe jön, nem iszik, nem jár féktelen bulikba. Ha tizennyolc évesen kikiáltanak fekete báránynak, az nagyon rosszul tud esni. Na, ez lett a pont az i-n.

Most, hogy színész lett, mit gondol, van ennek alapja?

Azt lehet mondani, hogy a színész magasabb hőfokon működik, mivel az érzéseiből, a gondolataiból él. Ehhez kell egyfajta exhibicionizmus, nyitottság. Az érzelmeit bátrabban kimutatja, de az, hogy minden nőnek vagy férfinak elcsavarná a fejét, az olyan butaság, minthogy minden vörös hajú nő boszorkány. Pont ennyire állja meg a helyét ez az előítélet is!

Az viszont tény, hogy egy ismert ember több kísértésnek van kitéve.

Ezt nem vitatom, de a döntést mindenki maga hozza meg. A színészről általában azt hiszik az emberek, hogy ismerik. Ez elég egyoldalú dolog. Brad Pittről mindenki tudja, hogy kicsoda, ha szembe jön az utcán, ráköszönsz: helló! De fogalmad sincs, hogy igazából ki is ő.

Volt az életében igazi, nagy szerelem?

Az ember ösztönösen mindig azt gondolja, hogy amiben van, az a top. Hiszen ami elmúlt, az nem állta ki az idő próbáját. Lehet, hogy az aktuális kapcsolatban is kezd lehullani a rózsaszín fátyol, már tudod, hogy nincsen rózsa tövis nélkül, de akkor is ott maradsz mellette. Akkor is azt érzed, ő az én párom. Akkor is vele akarok maradni, ha nem ugyanazt gondoljuk mindenről, nem ugyanazt érezzük, mint az elején, sőt. Amikor a lángolás elmúlik, akkor is vele akarok maradni.

Most ilyen kapcsolatban él?

Igen!

Mióta?

Három és fél éve ismerjük egymást, de volt közben egy nyolc hónapos szünet. Két év után szakítottunk. Miattam történt, elfáradtam, bennem elszakadt a cérna. De idővel rájöttem, hogy az én szélsőséges természetemet, azt a rózsaszín, virágos réten szaladgálós énemet, kiválóan kiegyensúlyozza az ő higgadtsága. Míg külön voltunk, végig éreztem, hogy valami hiányzik. Amikor rájöttem, hogy az a valami ő, akkor leültünk beszélgetni.

Az nem lehetett könnyű.

Elmondtam, hogy szeretném, ha folytatnánk. Neki megvoltak a maga félelmei, sérülései, de beláttuk, hogy együtt erősebbek vagyunk, mint külön.

Most hogy működik ez a kapcsolat?

Sokkal higgadtabban.

Sikerült levonni valamilyen tanulságot a hibákból?

Tudjuk, hová vezetnek a konfliktusok, ezért inkább megállunk, fújunk kettőt, és inkább választunk egy másik utat. Ez jó! Próbálunk nem a megszokott beidegződések mentén haladni. Erre komolyan figyelünk.

Vele képzeli el az életét?

Igen, tervezünk együtt, de a nyilvánosságot óvatosan kezeljük. Egy párkapcsolat roppant törékeny valami. Iszonyatos erővel nekifutsz, aztán megtapasztalod, hogy ember tervez, isten végez. De persze, vele képzelem el az életem. Ez a mi kettőnk kis világa, amit óvunk és építünk a legjobb tudásunk szerint. Igyekszünk mindig ott lenni a másiknak. Együtt bejártunk egy utat. Együtt tervezünk, de azt megtanultam, hogy ez a mi kis életünk. Hogy nekem ő van, azt kell, hogy tudják, de a többi csak a miénk.

Ha több kell az átlagosnál! Keresse a Borsot a Magazinokkal!