Az egészséges étkezésnek is van sötét oldala

„Először a szóját iktattam ki az életemből, aztán jöttek a tejtermékek, a glutén, majd a cukor. Végül már mindenre figyeltem, de tényleg mindenre. Amikor azt olvastam, hogy nem jó húst enni, akkor kiiktattam, amikor meg azt, hogy nem mindegy, miben főzzük meg az élelmiszert, illetve miben tároljuk, akkor végképp vége volt az éle­temnek. Csak otthon tudtam enni, nem jártam társaságba, minden pénzem arra ment el, hogy megfelelő edényeket szerezzek. Persze csak a bio- és ökopiacon vásároltam” – vallotta be egy ausztrál orthorexiás fiú, aki végül bélgyulladással került kórházba.

Tünete a folyamatos bűntudat

Az orthorexia nervosa tüneteit 1997-ben írta le dr. Steve Bratman, aki szerint a beteg folyamatos bűntudatot érez, ha nem tudja tartani magát a diétájához, illetve mindenkit lenéz, aki nem táplálkozik egészségesen. Az orvos szerint nem azzal van a baj, ha valaki próbál odafigyelni arra, hogy minőségi élelmiszereket fogyasszon, hanem ha átesik a ló túloldalára, és már az egész napja arról szól, hogy biztos helyről szerezze be az ételeket, majd elkészítse, és semmi másról nem képes beszélni.

Alattomos, mert fokozatosan alakul ki

A 28 éves Orsi orthorexiájához hosszú út vezetett. Elmondása szerint egy érzékenységgel kezdődött, amelyre csak sokára derült fény. A gluténérzékenység diagnosztizálása után kezdett el az étkezésére odafigyelni, és mivel rengeteget olvasott a témában, egyre több dologról tudta meg, hogy ártalmas. Először elhagyta a vörös húsokat, majd halat se fogyasztott, mert tartott tőle, hogy egyrészt kizsákmányolt emberekkel halásztatják ki a tengerekből, másrészt attól, hogy az állat szervezete elraktározza a szennyezőanyagokat. Miután vegán lett, minden tejtermék és a tojás is lekerült az étlapról.

– Aztán beleástam magam az olajokba. Kiderült, hogy nagyjából csak a kókuszolaj az, amelynek nem változik meg a szerkezete a hő hatására, így csak azzal főztem. Akkor már szóba se jöhetett, hogy menzán egyek – emlékezett vissza.

Mindenképp forduljon szakemberhez! 

Napjai nagy részét elvitte, hogy megtervezze, mit fogyaszt majd a többi napon. Súlya folyamatosan csökkent, ezért anyja addig nógatta, amíg egy teljes körű kivizsgálásra el nem ment. Kiderült, teljesen egészséges, és talán sose volt még ennyire jól. Fizikailag. Anyját azonban nem nyugtatták meg az orvosi papírok, és követelte, hogy menjen el egy pszichológushoz. Orsinak ekkor már nem voltak barátai.

– Elmentem egy olyan pszichológushoz, akit a netes fórumokon többen dicsértek. A hölgy az első alkalom után mondta, hogy orthorexiás vagyok. Akkor hallottam erről a betegségről először – magyarázta a Borsnak.

Lenézik, aki másként étkezik

Orsinak azt volt a legnehezebb leküzdeni, hogy ne nézze le azokat, akik tömik magukba a gyorskajákat és péksütiket. Állítása szerint miután beismerte magának is, hogy orthorexiás, kicsit könnyebb volt. Elkezdtek visszaszivárogni az emberek az életébe, olyanok is, akiket előtte évekig csak bántott és kioktatott arról, hogy miért hülyeség szemetet enni.

– Az most a legnehezebb, hogy egyensúly legyen az életemben. Már nem mindig érzek lelkiismeret-furdalást, ha olyat eszem, amelyről tudom, nem egészséges. Most csalok, ezt szoktam mondani.