A könnyező Szűz Mária-szobrok csodái

A katolikusok hitükben vallják és gyakorolják a szentek tiszteletét, ezért lelki vezetőjük saját belátásukra bízza, hogy hisznek-e abban, amiről az egyház kizárja a csalás gyanúját. Nagyon szigorúan vizsgálják ezeket az eseteket, és csak kivételes alkalommal ismerik el hitelesnek, vagyis természetfeletti eredetűnek. Valójában csak azokat a könnyező, vérző szobrokat, tárgyakat fogadják el, amelyeknek tudományos vizsgálatok is alátámasztják a hitelességüket. 

Ugyanakkor a protestánsok bálványimádásként tekintenek ezekre az esetekre, míg a nem hívők sokszor csalásra gyanakszanak. 

Sok könnyező szoborról – amelyek általában Szűz Máriát ábrázolják – kimutatták, hogy hamisítások, és csak a hívők megtévesztésére jók. A tapasztalatok szerint fémből készült szobrok nem könnyeznek, leggyakrabban közönséges festett gipszszobroknál, illetve képeknél fordul elő. 

Tudományosan is bizonyított 

Az Akitai Miasszonyunk és a Siracusai Könnyező Madonna esetében azonban nemcsak a tudományos eredmény, hanem az a tény is hozzájárult az egyházi jóváhagyáshoz, hogy a vizsgálatot akkor tudták lefolytatni, amikor a jelenség épp tartott. Kiderült, hogy emberi fehérjét tartalmazó könnyeket bocsátott ki a faszobor és a kisméretű gipszszobor. A könnyezést csodajelek, azonnali gyógyulások kísérték. 

A Siracusai Könnyező Madonna egy Szűz Máriát ábrázoló gipszöntvény szobor, amely a szemtanúk vallomása alapján négy napig folyamatosan könnyezett a szicíliai városban. A legenda szerint 1953. augusztusában Siracusában egy nő a szülés után beteg lett, görcsök gyötörték, az orvosok nem tudtak segíteni rajta, így az állapota válságosra fordult. Férje a Madonnát vádolta, amiért nem segít. Aztán hirtelen jobbra fordult az asszony állapota, és nedvesség csepegett rá, amikor az ágyban feküdt.

Ki­derült, az a Madonna-gipszmásolat kezdett könnyezni, amit nászajándékba kapott a fiatal pár az egyik rokontól, és az ágy fölé akasztott. Hamarosan egyre többen gyűltek a lakásba, és valaki kihívta a rendőrséget. A rendőrök az őrszobára vitték a könnyező Madonnát, és megállapították, hogy nincs csalás. Egyházi felkérésre tartományi egészségügyi szakemberek vizsgálták a szobrot, amely a csoport érkezésétől számítva még tizen­öt percig könnyezett, és más napokon is sírt. A tudományos vizsgálat kimutatta, hogy a könny emberi fehérjét tartalmaz. 

Megindult a zarándoklat

Az év végéig 189 szemtanút hallgattak ki, akik látták. Annak a rendőrnek, aki a lakástól az őr­szobáig tartó úton, az autóban ülve tartotta a szobrot, az egyenruhája teljesen nedves lett. A jegyzőkönyv szerint a rendőrségre érkezés után az üveglapról leszedett szobor mindenhol száraz volt, csak a szeméből jött nedvesség. Ezután letörölték, hogy az is száraz legyen, ám újabb könnycseppek bukkantak fel. A rendőrök megrendültek, letérdeltek és imádkoztak.

A szobor nem maradhatott a lakásban, mert rengetegen akarták megnézni. Már az első három hónapban 1076 zarándoklatot számolt össze a városi bizottság. Az öntött gipsz végleges helyre került a Santuario della Madonna delle Lacrime altemplomába, és Siracusa főegyházmegye érseke Siracusa városát 1968. szeptember 1-jén felajánlotta Szűz Mária Szeplőtelen Szívének.

Visszatért a hallása

A japán Honsú szigetén a Legméltóságosabb Oltáriszentség Szolgálóinak Intézménye Akitától hat kilométerre található egy Juzavadai nevű dombon. A női szerzetesház tagja lett 1973. má­ju­sában a nem halló Sasagawa asszony, aki június 12-én erős fényt látott az oltár felől, később stigmát kapott, majd bal kezén vérző keresztet talált.

Július elején a szobor beszélt hozzá, 1974. májusában egy angyal azt ígérte, átmenetileg visszakapja hallását, majd később meggyógyul – ok­tóberben ideiglenesen vissza is kapta hallását, majd a teljes siketségből 1982. május 30-án gyógyult ki az Oltáriszentség imádása közben. Egy szöuli asszony is akkor gyógyult meg, amikor koreai papok az ő felgyógyulásáért imádkoztak az Akitai Miasszonyunkhoz.

A pápa is hitelesítette

A szobor 1975. január 4. és 1981. szeptember 15. között százegyszer könnyezett. A Niigatai egyházmegye püspöke négy alkalommal látta ezt, és egyszer megízlelte a folyadékot, amelyet sósnak talált. 1975. januárjában laboratóriumba vitték a könnyeket és a vért. Az akitai egyetem orvoskarának törvényszéki professzora tudományosan megvizsgálta a szobor könnyeit, és arra a megállapításra jutott, hogy valóban emberi eredetűekről van szó. Joseph Ratzinger bíboros (a későbbi XVI. Benedek pápa) a jelenséget 1988. júniusában hitelesnek találta.