Legyőzte a rákot, megváltozott az élete a világsztárok magyar búvároktatójának

Történetét hallgatva, nehézségei ellenére is, sokan mondják neki: milyen szerencsés vagy. És valóban az! Hiszen, ahogy az anyuka fogalmaz, sosem volt a legjobb tanuló az iskolában, nem ő volt a legügyesebb, nem voltak gazdagok a szülei, mégis olyan életet él, amiről gyerekkorában ábrándozott. Ma viszont már az az egyik legnagyobb álma, hogy könyvet írjon, méghozzá magyarul, amiben ráébreszti az embereket arra: mindenki képes kilépni az általános sémákból, hogy azt tehesse, ami boldoggá teszi.

„Döntöttem, abból élek, amit imádok”

Amióta édesanya, sokat változott az élete, sokkal nyugisabb lett, hiszen a hétköznapok náluk is az iskoláról, különórákról szólnak. No, azért így is rengeteget utazik. Inkább az lett a különbség, hogy már nem vándorol egyik országból a másikba, az utazások között mindig visszatér az amerikai otthonukba. Nemrég például Borneo szigetén vakációzott a húgával, ahol láthatták, ahogyan megszületnek a pici teknősök, és 90 éves óriás teknősökkel búvárkodtak. Hogy miként alakult Szilvi filmbeillő története, azt video chaten mesélte el a Fanny magazinnak a messzi Csendes-óceán partjáról. 

– Gyerekkoromban tájékozódási búvárkodással kezdtem – idézi fel. Az első 500 merülésem magyar tavakban történt. Miután leomlott a berlini fal, a csapattal kimentünk Korfura búvárkodni. Ott láttam először tiszta vizet! Száz méterre is el láttam, a tenger tele volt színes halakkal, teknősökkel, polipokkal. Szerelem volt első látásra! Ránéztem az oktatóra, aki levitt minket a víz alá, és 14 évesen eldöntöttem: egy szigeten fogok élni, ahol pálmafák vannak, mindig süt a nap és abból fogok megélni, amit imádok, vagyis a búvárkodásból. 

– folytatja. – Nagypapám azt mondta: nézd inkább a Jacques Cousteau filmeket, azok ugyanolyan izgalmasak, de legalább nem kell attól félnünk, hogy megharap egy cápa. Azt válaszoltam, hogy én szeretnék lenni a saját sztorim főhőse és én szeretnék búvárkodni a cápákkal. 

Nőként duplán kellett teljesítenie

Szilvi nem sokkal később egy egész nyarat Máltán töltött. Egy barátja ott dolgozott szakácsként, felajánlotta, hogy lakhat nála és szerez neki felszolgáló munkát az iskolai szünet idejére.

– meséli. – Végül megegyeztünk, hogy inkább ledolgozom a búvárkodás árát, palackokat töltögetek, kimosom a ruhákat… Úgy megszerettek, hogy miután lediplomáztam, visszahívtak, hogy csináljam meg a búvár oktatóit és dolgozzak náluk.

Később Angliában, Thaiföldön, majd egy véletlennek köszönhetően Los Angelesben kötött ki, búvároktatóként.

– Egész életemet végigkísérte, hogy nőként mit keresek a búvárok között – emlékszik vissza. – Kétszer annyit kellett dolgoznom ahhoz, hogy fele annyira megbecsüljenek, mint a férfiakat. Ezért is indítottam el az első cégemet, a miss-scuba.com-ot, hogy egyesítsem a női búvárokat. Emlékszem, amikor Los Angelesben a rendőr csapatnak vezettem oktatói tanfolyamot, azt hitték, hogy én csak a recepciós kislány vagyok. Meglepődtek, amikor én sétáltam be a tanterembe. Viszont pár merülés után már jobban tiszteltek. Az igaz, hogy 30-40 kilós felszerelést kell cipelni, ami nem könnyű, de sokszor háziasszonyként, anyaként is cipelünk ennyit. Mára már fordult a kocka. Sok tanuló érzi magát komfortosabban női oktatóval. Sőt, az Avatar 2. című filmbe is azért vettek fel, mert sokat dolgoztam gyerekekkel, nőkkel és szerettek volna egy női búvárt is. 

Drew Barrymore dublőre volt

Számos hollywoodi filmben működött közre vízi biztosítóként és kaszkadőrként.

– Gyerekkoromban rengeteg mókás dolgot találtunk ki magunknak a búvár csapattal, például autóval sátrat vontattunk – nevet Szilvia. – Kaszkadőrként hasonló izgalmas dolgokat csinálhatok, ráadásul busásan megfizetnek érte. Drew Barrymore dublőreként bálnákat mentettünk ki a jég alól Alaszkában, a Mindenki szereti a bálnákat című film forgatásán. Az a szerencsém, hogy kevés olyan búvár van, aki akkora, mint az átlagos színésznők, és tud barlangba, vagy jég alá is merülni. Egyébként nagyon cuki volt Drew, azt is elmesélte nekem, hogy magyar felmenői voltak. Rajta kívül talán még két olyan színésszel dolgoztam együtt, akik nagy hatással voltak rám: Edward Norton és Sigourney Weaver. 

Szilvi 1999 óta búvároktató, és hatalmas boldogsága, hogy nemrég kezdett el újra saját maga miatt merülni. 

– árulja el. – Sikerült meggyógyulnom, de az életszemléletem nagyon megváltozott. Már nem érdekel a karrier hajszolása, csak arra vágyom, hogy boldogan élhessek a családommal és minél többet utazzunk. Rájöttem, hogy idő közben munkává vált a búvárkodás, ami valaha a szenvedélyem volt. Most megint ott tartok, mint gyerekkoromban. Azért merülök, hogy én nézegessem a cápákat, a teknősöket, vagy a kedvenceimet: a tintahalakat. A víz alatti világ gyönyörű. Az a szabadság, amit ott érzel, nagyon különleges élmény. Az űrön kívül sehol máshol nem érzed ezt a súlytalanságot. Csak lebegsz a semmi közepén, ahol hihetetlen vízi kreálmányok vesznek körbe. Úgy szeretném, hogy mindenki átélje ezt legalább egyszer…