Zsengellér Zsolt: Meg sem közelítettem apám tehetségét

Édesapjához, a magyar futball ikonikus egyéniségéhez, Zsengellér Gyulához hasonlóan Újpesten vált igazán ismertté a 77 esztendős Zsolt, aki futballistának ugyanolyan jó volt, mint később sportúj­ságírónak.

– Miután édesapám 1948-ban az Arisz Szaloniki edzőjeként nem kapta meg a járandóságát, elutazott Svájcba, hogy a FIFA közbenjárását kérje – meséli Zsolt. – Amúgy mindig azt szerette volna, ha az örökébe lépek. Olaszországba hívott, ott előbb a Cosenzánál játszottam, majd a Laziónál jártam próbajátékon, később a svájci Chiassónál fociztam. Csakhogy rádöbbentem, a tehetségem elmarad az övétől, márpedig nem akartam Zsengellér II. lenni.

Pedig lehetett volna, mivel a Lazio kanadai fiókcsapata kínált neki szerződést, ám oda csak disszidálás árán jutott volna ki.

– Nem tettem, mert sokféle emberrel találkoztam életemben, de boldog disszidenssel soha – szögezi le a Feleki László-díjas zsurnaliszta, aki 1969-ben a Képes Sport és a Telesport közös tehetségkutatóján, a Pályabelépőn bizonyított, így a KS-hez került. Szépen haladt felfelé a ranglétrán, Szücs Lászlótól megörökölte a labdarúgórovat vezetését, bár a főszerkesztő, Kutas István berzenkedett hosszú ha­ja miatt.

2003 óta azonban nyugdíjas, az újpesti öregfiúk egyetlen összejöveteléről sem hiányzik. Persze azokon örökzöld téma az 1938-as olaszországi vb.

– Édesapám gyakran emlegette, amikor az olasz–magyar aranymeccs előtt Vittorio Pozzo olasz kapitány a tolmács és a szövetségi vezető társaságában meglátogatta Dietz Károly kapitányt a Le Vésinet-ben lévő magyar edzőtáborban. Apám szerint az olaszok kijárták Dietznél, hogy a kőkemény futballja miatt rettegett Toldi Gézát ne játszassa, ráadásul a kisebb sérüléssel küszködő Turay Józsefet és Korányi Lajost is mellőzték – nem csoda, hogy 4-2-re kikaptak. A végig pályán lévő apám ezt sosem tudta megemészteni, de azt cáfolta, hogy Benito Mussolini kérte volna Dietzéktől a meccs lepasszolását… – teszi hozzá.

Zsolt 1978-ban az argentínai vb-ről a Képes Sportot tudósította, és megdöbbentette, hogy Nyilasi Tibiéktől hermetikusan elzárták őket. Elmeséli, hogy egykori jó barátja, Gerecz Attila olyan bősz Fradi-drukker volt, hogy rúgott gólonként ötezer forintot fizetett a zöld-fehér játékosoknak.

– Szép pénz volt az, csak összehasonlításként: akkoriban a havi rovatvezetői fizetésem 4600 forint volt…