Újra vívni csábítják a MOB-elnököt - interjú

Az 1992-es barcelonai olimpia magyar sikereire emlékező eseményen kettős szerepben vett részt Kulcsár Krisztián: az egyik szervező, a Magyar Olimpiai Bizottság elnökeként, valamint ünnepeltként, hiszen a 25 éve rendezett ötkarikás játékokon tagja volt az ezüstérmes párbajtőrcsapatnak.

Mi ugrik be elsőként? 

Az első olimpiám, óriási élmény! – idézte fel Kulcsár. – Csapatunk álomszerűen szerepelt: nagyon akart, mégsem várt siker volt. Az ezüstérmünk lehetett volna szebb is, de hamar megszépült, mert akkor azt hittük, ez csak a kezdet, jön egy szép, hosszú pályafutás.

A válogatottat két rutinos, idősebb vívó, Kolczonay Ernő és Hegedűs Ferenc, valamint ön mellett még két huszonéves újonc, Kovács Iván és Totola Gábor alkotta. Nem volt „nemzedéki ellentét”? 

Jóban voltunk egymással, erős kohézió volt közöttünk, ami máig tart. Nagy fájdalom, hogy Ernő már régen nincs közöttünk… 

A fináléban a németektől kaptak ki, akiket a csoportmérkőzések során simán legyőztek. Álmodik néha a döntőről? 

Nem, de egyetlen más versenyrôl, még az athéni ezüstről sem. Sőt magáról a vívásról sem. Vélhetően mert a vívással párhuzamosan hamar kialakítottam a civil pályámat; finom, de határozott volt az átmenet az élsportból.  

Ám a civil élete is kötődik a sporthoz: évekig a Nemzetközi Vívószövetség sportigazgatója volt, májustól pedig a MOB elnöke. Milyen csapatot épített maga köré? 

A régi, tapasztalt, megbízható csapatra támaszkodom, nem építettem újjá a testületet, csupán apró változások történtek. Felkértem Vékássy Bálintot, hogy dolgozzon velünk, és főtitkárként ő az operatív irányító. Rajta kívül Molnár-Bánffy Kata kommunikációs vezető és Szalay-Berzeviczy Attila stratégiai főtanácsadó segíti a munkámat. 

Milyen volt az új pozíciójában eltelt fél év? 

Röviden fogalmazva: sűrű. Élményekkel, új tapasztalatokkal és örömökkel teli. Úgy érzem, most is olyan jó társak vesznek körül, mint vívó ko­romban.

Sportvezetőként jut ideje a sportolásra? 

Sajnos, mostanában nem nagyon. A vívás iránti örök szerelmem egyébként tovább él a családban, három gyermekem közül ketten a Vasasban vívnak. 

Öt éve, túl a negyedik ikszen megnyerte az ob-t, pedig hosszú kihagyás után csak azért fogott újból párbajtőrt, hogy segítse gyermekei klubját. A november végi bajnokságon nem tervez visszatérést? 

Már kértek, hogy szálljak be a csapatba...