Tokióról álmodtak, most felszolgálnak

Aki betéved a németországi Reichenschwandban az exkluzív Dormero Schlosshotelba, bármikor összefuthat két csinos magyar felszolgálólánnyal. Nemrég még a birkózó- és cselgáncsválogatott tagjai voltak, ám mindennapi betevőjük érdekében befejezték a versenysportot.

– Tavaly októberben rádöbbentem: azzal, hogy sportolok és egy zalaegerszegi ruhaüzletben eladó vagyok, semmire se jutok – mondja Kőrösi Kitti birkózó.

– Ha a szüleim nem segítettek volna, teljes nihil az életem. Kittinél betelt a pohár, meglátott egy hirdetést, és az más irányt szabott az életének.

– Felszolgálóként a szállóban négyszer annyit keresek, mint otthon. A birkózással felhagytam, pedig álmodtam a tokiói olimpiáról.

Kitti már nincs egyedül a Dormeróban, ugyanis Szabó Franciska Eb-aranyérmes dzsúdósunkkal közösen dolgozik. Ha letelik 10-11 órás szolgálatuk, szabad­idejükben németül tanulnak, futnak és erősítenek. Franciska története kacifántosabb. Tavaly megsérült a válla, a magyar szövetség tudatta vele, aki a januári magyar bajnokságon nem indul, kikerül a nyári budapesti vb-re készülő válogatott keretből.

– Jeleztem, sérülten nem dzsúdózhatok, mégis megszüntették a kerettagságomat U23-as Eb-aranyérmes létemre. Ráadásul az EMMI megvonta az úgynevezett Csillag-program keretében nekem járó összeget. Azt felsőoktatási tanulmányaim támogatására kaptam, de a szövetség nem javasolta az összeget. A pécsi egyetemen testnevelő tanárnak készülök, ám pénz híján félbeszakítottam a tanulmányaimat. Nem akarok a szüleim nyakán élősködni. Németországi keresetéből ha­za­küld a szüleinek, mivel edző édesapját a szövetség nem javasolta a kiemelt edzői bérre – havi háromszázezer forintot veszített.

– A magyar szövetség azt se kérdi, mi van velem. Bezzeg a Sziget SC birkózói. Mivel abba a sportágba is beleszagoltam, naponta hívnak. Emberségük erőt ad.