Suba Róbert már tud örülni az ezüstnek

– Amikor a kétszázas döntő után kiderült, három centivel kaptam ki, mérhetetlen ürességet éreztem, de már örülök a második helynek – mondta Suba. 

Tizenhét éve egy ejtőernyős-ugrás után bénult meg mindkét lába, kerekesszékbe kényszerült, s bizony rendre az elsők között bocsátották el, ha valamelyik munkahelyén létszámleépítésről döntöttek. A kenyerét jelenleg egy kiskőrösi gimnáziumban portásként keresi, 2015-ben kényszerből váltott kenuról kajakra.

– Hogy miért? Mert a paralimpián a kenu nem szerepel műsoron. Ezért két szegedi edzőmmel, Csamangó Attilával és Győrfi Tamással „átprogramoztam” magam az egészen más mozgásformára.

Róbert máris elhatározta, hogy 2020-ban Tokióban meg sem áll a dobogó csúcsáig.

– A sport az életem, nincs más utam, csakis a paralimpiai győzelem. Amióta elbánt velem a sors, részcélokat fogalmazok meg, így haladok egyre előrébb.

Arról viszont már letett, hogy egyszer újra tud járni. – Az orvostudomány mai állása szerint nem leszek rá képes. Deréktől lefelé semmit sem érzek, egyszer a forró radiátorhoz ért a lábam, és érzőidegek híján a hús ráégett a csontomra.