Rák vitte el: Niki tolókocsiból is segíteni akart

Nikolettát, a Dunaújvárosi Kézilabda Akadémia kiválóságát rák vitte el. Kétszer  műtötték Debrecenben – hiába. 

– Szegénykém az utóbbi há­rom hónapban előbb gyulai házunkban tolókocsiban élt, majd a helyi hospice-házban vártuk a csodát, a felépülését – mondja Niki édesapja, Horváth Géza. – Sajnos a gerincvelő a nyakcsigolyánál is nagyobbodott. Keményen harcolt, de képtelenek voltak rajta segíteni. Többé nem irányít a kézilabda-pályán. Az, hogy ennyi ideig bírta, sportbéli kitartásának köszönhető. 

Géza leszögezi: a végzet vadászik rá. 2011-ben egy építkezésen leesett a magasból, azóta rokkantnyugdíjas. Nejét szintén a rák vitte el 2014 februárjában, most pedig már nincs Niki sem, 12 éves fia, Bence maradt neki.

– Nikoletta rákja ötven százalékig genetikailag volt öröklött, egy pszichológustól pedig megtudtam, hogy sohasem volt képes el­engedni magától halott mamája lelkét. Reggelente bementem hoz­zá, mindig felkészülten, esetleg az lesz az utolsó találkozásunk. Így volt pénteken is, ám már nem tudtam vele beszélni az erős fájdalomcsillapítók miatt. Így korábban hiába ígérte: apa, én juszt is visszatérek Dunaújvá­rosba, és a partvonal mellől, a tolókocsiból segítem a csapatot.

Gézát meghatotta, hogy a szombati Dunaújváros–Érd EHF-kupa visszavágó után a vendégdrukkerek amúgy örömittas dobjai mélyen hallgattak. Nem számított, hogy a hazai gárda ki­esett, de az sem, hogy az érdiek továbbjutottak.

– A dunaújvárosi kézilabda-vezetők a lányomat saját halottjuknak tekintik. Gyulán helyeztetem végső nyugalomra. Csak azt tudnám felfogni, mivel szolgáltam rá a sorozatos csapásokra?