Nincs boldogabb most Szász Emesénél

A tavaly Rióban ötkarikás aranyérmet szerzett párbajtőrözőnő pontosan tudja, hogy az évek múlása ellen sem a sportban, sem a civil életben nem lehet tenni semmit.

– Ami a karrieremet illeti: még szerencse, hogy a párbajtőrözők sokáig csúcson maradnak – mondja a 35. életévében járó Vasas-klasszis, aki szeretné, ha a 2020-as olimpia előtt megérkezne a kisba­bájuk. Emese minderről nem szívesen beszél, mert senki nem tudhatja, mit hoz az élet. 

Még azt sem tudja, Máté­val hol vakációznak az idén nyá­ron.

– Az viszont biztos, hogy szívesen elutaznék a férjemmel Havannába, mert amikor ott versenyeztem, Kuba hangulata lebilincselt – mondja az olimpiai bajnok párbajtôrözônô, akit az a tény, hogy ötkarikás bajnok lett, egyáltalán nem változtatott meg. Ha csak úgy nem, hogy még boldogabb és kiegyensúlyozottabb, mint valaha volt. 

Olyannyira, hogy igen jó ér­zés a társaságában lenni! Min­dig mosolyog, mindig vidám, még akkor is, ha főz. Na igen, a konyhában is sikert sikerre halmoz.

– Az ételeim általában az utolsó falatig elfogynak  – teszi hozzá.   

Szász Emese elismeri, hogy ihletett állapotba került, amióta megszerezte az olimpiai aranyat. Rióban fizikai és mentális értelemben egyaránt topon volt. 

Az­óta nem törődik azzal, hogy igazi riválisai – akik száma úgy 15-20-ra tehető a világon – fokozottabban hajtanak a skalpjára. 

Köztudott, hogy világverő kardozóink, Gerevich Aladár és Kovács Pál a kétforintost fegyverükkel a falhoz szögezték, amikor azt az edzőjük felülről a pengéjük elé pottyantotta.

– Hallottam erről, de próbálni nem próbáltam. Korábban vi­szont a leejtett vívókesztyűt tíz­ből tízszer a gyakorlópárnához szögeztem – büszkélkedik Emese.