Néha nem éri meg különcnek lenni

Hosszú Katinka harcának valódi hátterét valószínűleg sosem fogjuk megtudni, arra viszont választ kapunk a riói olimpián, hogy érdemes volt-e az olimpia előtt kardot ragadnia.
Hosszú Katinka harcának valódi hátterét valószínűleg sosem fogjuk megtudni, arra viszont választ kapunk a riói olimpián, hogy érdemes volt-e az olimpia előtt kardot ragadnia.

A legvégletesebb vélemények fogalmazódnak meg a Hosszú Katinka kontra magyar sportvezetés „bokszmeccsel” kapcsolatban, most nem is ez cikkünk témája. Sokkal inkább az, hogy megnézzük, mennyire érdemes külön utakon járni a sport világában.

Egyelőre úgy tűnik, hogy Katinkát és edző férjét igazolja az út, amin járnak, a korszerű edzésmódszerek csodát tettek a korábban messze nem ennyire ki­emelkedő úszóval, és utcahosszal jár a világ előtt. Minden jel arra utal, hogy az olimpián is aranyakkal fog bővülni gazdag éremgyűjteménye, már ha minden a tervek szerint halad, ha nem pukkad ki addig az évek óta agyonterhelt úszó, és ha a folyamatos feszültség nem őrli fel őt.

De nézzük, hogyan boldogultak a külön utat járók a magyar sportban. Varga Zoltán egészen Németországig menekült, a Fradi egykori focistája messze nem futotta be azt a karriert, mint amilyenre hivatva volt – igaz, csapatsportágban ez nehezebb –, hazatérése után sem találta a helyét, sosem lelt nyugalomra a néhai legenda.

A Polgár család, azon belül Polgár László különcsége abszolút eredményes volt: Judit évtizedekig vezette a sakkvilágranglistát, Zsuzsa vb-címet nyert, és Zsófi is tagja volt az olimpiai bajnok családi csapatnak. Balczó András ugyan még egy más kor gyermeke volt, de a sporthoz, azon belül is az öttusához való viszonya egész más volt, mint a többieké, az alázat és a mély hit jellemezte: futásait azóta is emlegetik, nála olimpiai aranyat eredményezett ez a másfajta elszántság.

Wichmann Tamás, aki szintén nem állt be a sorba, de mindmáig óriási tisztelet övezi, kilenc vb-aranyig jutott, de olimpiát soha nem nyert: élete legfontosabb döntőjét feladta. Darnyi Tamás ugyan edzésmunkában ugyanazt teljesítette, mint a többiek, ő volt a Széchy Tamás-iskola legjobb tanulója, az ő különcsége a sajtó felé nyilvánult meg, ám az ezzel járó feszültség soha nem zavarta: ott nyert, ahol elindult.

Sidi Péter sportlövő a kelleténél talán többet kritizálja a sportág hazai vezetését, de persze nem lehet azt mondani: ennek egyenes következménye az, hogy ugyan világ- és Európa-bajnok, az olimpiákon sosem hozza azt, amit igazán tud. Talán majd most…

Katinka az állóháború kirobbanása óta a nemzetközi versenyeken sorra nyeri az aranyakat, idehaza nemigen áll rajthoz, Rióban nemcsak az ország, de a világ szeme is rajta csüng majd.