Makóra menekült a gyász elől Ordina családja

A gyász és a fájdalom már-már elviselhetetlen volt a 29-szeres magyar bajnok atléta halála utáni első napokban. Persze az ember tudja: előbb-utóbb be fog következni, az elmúlt évek harca valamelyest megedzette a lelket, de a pillanatra, amikor elérkezik, nem lehet felkészülni.

Főleg, ha egy tizenegy éves gyermeket is át kell segíteni az elmúlás megpróbáltatásain. Ilyenkor a gyász elől menekülni nincs hova, de a környezetváltozás talán segít valamicskét. Tibor özvegye, Györgyi, fia, Kristóf és sógornője, Penyák Erika a hétvégét a szülőknél, Makón töltötte. Szeretik az ottani nyugalmat.

– Az, hogy Tibi híres ember, egyszerre könnyíti és nehezíti meg a dolgot. Sokat segít az a hallatlan szeretet, ami irányunkba árad, az a rengeteg jó kíván­- ság, amit felénk a Facebookon és egyéb módon megfogalmaznak. De épp, amikor volna egy pillanat, amikor kikapcsolhatnánk, jön egy újabb üzenet, ami visszaránt bennünket – árulta el a Borsnak Erika.

Efféle traumáknál nem ritka, ha az embert teljes depresszióba taszítja a bánat, olyan mélybe, ahol csak a fájdalom van, semmi más. Györgyi nem ilyen: nagyon erős.

– Amin a testvérem végigment az elmúlt időszakban, az emberfeletti. Nincs olyan, amit ne próbáltunk volna meg a betegséggel való küzdelem során. Bagatell, de miatta még az étrendünket is megváltoztattuk. Tibi utolsó napjai olyan szenvedésben teltek, ami után a testvérem tudta, el kell mennie. És Kristóf miatt sem törhet össze.

Az apukájára nagyon hasonlító fiút nagyon szeretik az osztá­lyában, már onnan is üzentek neki, hogy visszavárják. A történtek után ma megy először iskolába. A mindennapok ettől még nehezek lesznek a család számára, a bánattal szemben csak az időnek lesz esélye.