Legidősebb olimpikonunk nagy szurkolója a legfiatalabbnak

Hazánk legidősebb olimpiai aranyérmese, a 95 éves Keleti Ágnes drukkol a riói csapat legfiatalabbjának, Késely Ajnának, de félti is.
Hazánk legidősebb olimpiai aranyérmese, a 95 éves Keleti Ágnes drukkol a riói csapat legfiatalabbjának, Késely Ajnának, de félti is.

Még gyerek, ebben a korban a tanulás a legfontosabb. Nagyon tehetséges, de a sportból csak akkor lehet profitálni, ha a legjobb vagy – mondja 95 éve minden tapasztalatával az ötszörös aranyérmes tornász, aki szerint a 14 éves, nála 81 évvel fiatalabb Ajnának a tanulást nem szabad elodáznia. – Nagyon drukkolok neki, de féltem is. Muszáj végzettséget szereznie, hiszen az ember hamar kiöregszik, később pedig nehezebb visszatérni az iskolapadba.

Mondjuk Keletivel éppen fordítva történt, kezdetben a zene felé kacsingatott, csellózni tanult, tanára javaslatára kezdett eljárni tornázni, mivel a sok üléstől gyorsan felszalad­nak a kilók.

A 95 éves Keleti Ágnes szerint Késely Ajnának a tanulásra is ügyelnie kell © Czerkl Gábor

– Hamar kiderült, hogy tehetségesebb sportoló vagyok, mint zenész, így nem volt kérdés, mit választok – meséli Keleti, aki első aranyát az 1952-es helsinki játékokon szerezte (talajon), majd Melbourne-ben nyert hozzá még négyet. Mindennek hatvan éve, de még mindig le tud menni spárgába, kicsattan az erőtől, eljár úszni és síelni.

Késely Ajna

– Amíg ezek mennek, nem foglalkozom a korommal, hogy én vagyok az ország legidősebb olimpiai bajnoka – mosolyog.

– Már kevés emberrel tartom a kapcsolatot, hiszen nem sokan élik meg a 95. évet. Ám egykori csapattársammal, a melbourne-i olimpián arany- érmes Köteles Erzsébettel sűrűn trécselünk

Csak rá kell nézni, elég vele kezet fogni, az ember nyomban érzi, különleges teremtéssel találkozik.

– Mi ez, simogatás? Erősebben! Ne féltsen engem, nem török össze. Édesapám fiúnak nevelt, úgyhogy van itt izom, bőven! De sportolni nem ezért kezdtem, az érmek sem vonzottak. Abban az időben csak úgy láthattál világot, ha versenyző vagy, kijutsz az olimpiára. Én pedig imádtam utazni, a győzelem csak ráadás volt. Sajnos már nem emlékszem a helyekre, ahol jártam, csak arra, milyen remek és boldog életem volt.

Napi egy sör, mint életelixír © Czerkl Gábor

Keleti Ágnes a riói eseményeket is nyomon követi majd, ám szívesebben szurkolt volna a helyszínen a sportolóinknak.

– Az az igazi, ha kint vagy. A tévéből nem jön át a hangulat.

Esetében megkerülhetetlen a kérdés: mi az örök fiatalságának a titka?

– A sport. És a napi egy pohár sör – vágja rá nyomban.