Kovács Antal: Izomból akartam mindent megoldani

A paksi olimpiai bajnok dzsúdós a bátyját követve jutott le a dzsúdóterembe, 15 évesen pedig már büszkén mutogatta élete első aranyérmét, amit a tatamin szerzett.

– Fogalmam sem volt, mi is a cselgáncs, viszont erős parasztgyerekként azt hittem, izomból mindent meg tudok csinálni – elevenítette fel a kezdeteket Kovács. – Tévedtem, mert a technikát is meg kellett tanulnom, sokszor órákon át gyakoroltam a fogásokat, a dobásokat. Szerencsére nagyon szerettem edzeni.

A sok munkának beérett a gyümölcse, Kovács már tinédzserként bekerült a válogatott keretbe, bronzérmes lett a ju­nior Eb-n, és kivívta a jo­got, hogy az 1992-es barcelonai olimpiára utazhasson.

– Az esélytelenek nyugalmával versenyeztem az olimpián. Aztán egyszer csak azon vettem észre magam, hogy a döntőben vagyok, ahol már nem akartam veszíteni – mesélte a két méter magas, 95 kg-ban versenyző cselgáncsozó, aki húszévesen jutott fel a csúcsra. – Ott, a dobogó felső fo­kán ju­tott az eszem­be, nem volt hiábavaló, hogy halasztottam a műszaki egye­temen.

A következő év­ben világbajnok lett, majd a tanulás mellett tovább edzett, ám a címvédés helyett az 96-os atlantai olimpián „csak” ötödik lett. A 2000-es sydney-i és a 2004-es athéni ötkarikás játékokon pedig nem sikerült helyezést elérnie.

– Életem talán legjobb formájában voltam Athénban, de már az első körben Sydney japán olimpiai bajnokával kellett megküzdenem. Sajnos vesztettem, de az legalább kárpótolt, hogy a pazar megnyitóünnepségen én vihettem a magyar nemzeti lobogót. Dr. Kovács Antal ma a Paksi Atomerőmű kommunikációs igazgatója. Felelősségteljes munkája mellett vezeti a város sportegyesületét, és feleségével együtt neveli három gyermekét. Lánya kosárlabdázik, két fia pedig a dzsúdóteremben bontogatja a szárnyait.