Kammerer vérszerződést kötött londoni kajakos társaival

Nehéz hozzászokni ahhoz a gondolathoz, hogy Kammerer Zoltán nem ül többé kajakba. Pedig hát úgy döntött, a 2020-as tokiói olimpia után végleg megpihen a lapát­ja. Egy örökké bohókás sporttörténeti nagysággal leszünk kevesebbek.

– Nem mindegy, kijutok-e To­kióba, hiszen az lenne a hatodik ötkarikás viadalom. A kérdés az, hogy a házamban lévő sportmúzeumomban 35 világversenyes érem marad-e, vagy bővítem ezt a számot – magyarázta a Kamera becenevű sportember. Leírni is hosszú: három-három olimpiai és világbajnoki aranyérmét hét Eb-címe egészíti ki, így összesen 4 olimpiai, 15 vb- és 16 Eb-érmet szerzett.

– Az Európa Játékokon szerzett két első helyem kimaradt a listázásból… – veti közbe hamiskásan, aztán megegyezünk arról, azokat nem számítjuk ide. Szóval, Tokió a hatodik ötkarikás eseménye lehet, és igazán rászolgálna arra, hogy ő vigye a megnyitón nemzeti trikolorunkat. Azt nem először tenné.

A 2008-as pekingi rendezvénye azért ke­serédes, mert ő volt ugyan a magyar csapat zászlóvivője, de „csak” két negyedik helyezés­el tért haza.

– 1987 óta íródó pályafutásom legkedvesebb versenyzőtársa Kucsera Gábor, akivel számos huncutságot műveltünk. Még bokszoltunk is a rákospalotai Edőcs István Ökölvívó Egyesületben. Jól elvoltunk futballügyekben is, noha ő Fradi-, én pedig Újpest-drukker vagyok. Csak nehogy elfeledkezzek a 2012-es londoni második helyezett négyes tagjairól. Velük örökös „vérszerződést” kötöttem, Pauman Dá­niel, Tóth Dávid és Kulifai Tamás remek harcosok. Itt kell említenem Fábiánné Rozsnyói Kata­lint, egyik korábbi edzőmet, nélküle nem végeztünk volna má­sodikként –mesélte a kajakos. 

És hogy 41 évesen miért elnyűhetetlen, mint a szíj? Kitartó edzésmunka és sportága iránti alázat – ennyi a titok. Amikor 1987-ben Gödön összevitázott a nővérével, és a testvére dél­után azzal tért haza, ő bizony lelátogat a kajakosok tréningjére, Kamera követte, és immár 32 éve ül hajóban. Máig emlékezetes kalandja az, ami 15 éves korában esett meg vele. Hajnali négykor kelt, az volt a feladat, hogy meg kell kerülniük a Szent­endrei-szigetet. A szolnoki edzőtábort nevezi szíve csücskének, ott reggelente jókat beszélget a gondnokkal. Kávézgatás közben várják a tábor többi dolgozóját, akikkel örömmel eldiskurál tréningje előtt. Aztán, hogy valójában mi lesz a Tokió utáni visszavonulásával? Tudni kell: a 2024-es olimpiára összeállított úgymond Párizs-keret tagjaival gyakran utazik külföldi edzőtáborba. Ott tanácsot oszt, együtt lapátol a fiatalokkal. Bennünk mocorog a kisördög, hogy még 45 évesen is lesz mit mutatnia a vízen a huszonéveseknek…