Heroinos "aranylövéssel" akarta kinyírni magát az olimpiai bajnok

Norvégia egyik élő hőse Jon Rönningen. A kötöttfogásban két aranyérmet szerzett, most 54 éves egykori birkózó nagyon maga alá keveredett. Amikor a szöuli sikerét (1988) követően kapott egy házat, és mellé egymillió koronát, azt hitte, övé a világ. Csakhogy a pénz szétfolyt a kezei közül, a kolbotni építkezés pedig nem haladt. Megnyerte az 1992-es barcelonai olimpiát is, de a depresszió maga alá hengerítette.

– Számolatlanul szedtem a gyógyszert, és attól függővé váltam - említi Rönningen az önéletírásában –, az antidepresszáns mellé fájdalomcsillapítót is bevettem. Magamban beszéltem, olykor mentem az utcán, és azt sem tudtam, hogy merre járok. Rámálmok gyötörtek, és azok miatt sokszor nem mertem elaludni.

A helyzet folyamatosan romlott.

– Mintha egy nagy fekete lyukban éltem volna. Kimentem az oslói pályaudvarra, ott egy dílertől vettem két aranylövés beadásához is elegendő heroint. Aztán mégsem lettem öngyilkos, mert eszembe jutott, hogy öt kisfiam, Andreas, Marcus, Tom Erik, Anders és Thomas  magára marad. Kétszer is elváltam, és egykori feleségeimre nem számíthattam. 

A kaput az tette be neki, amikor szabálysértésen kapták, és elvették a jogosítványát, továbbá 35 napra sittre került. Ott egy sportkedvelő börtönőrrel elbeszélgetett, és miután otthagyta a börtönt, már nem gondolt az öngyilkosságra.

– A börtönőr elmagyarázta, hogy egész Norvégia büszke rám, ezért kapjam össze magam. Így maradtam életben.