Három év alatt jut csúcsra a PSG?

A Paris Saint-Germain a Chelsea otthonába látogat ma (kedden) a BL negyeddöntőinek visszavágóján (Sport1, 20:45). Az előjelek vegyesek. Egyrészt otthon 3-1-re győzött a francia bajnok, viszont az első meccsen elveszítette legjobb csatárát, Zlatan Ibrahimovicot. Bár rajta kívül Edinson Cavani és Ezequiel Lavezzi is gólerős, azért nem mindegy, hogy Ibra erőszakosságával, erejével ezúttal nem tudja segíteni csapatát.

A másik oldalon kínban van José Mourinho menedzser, aki már a sérülésből lábadozó Samuel Eto’o visszahívását fontolgatja, annyira nyögvenyelős csapata játéka. Vagyonokért vett játékosokban volt kénytelen csalódni az utóbbi időben, miközben a PSG vásárlásai, úgy látszik, jobban megérik a pénzüket.

Ha már itt tartunk: a két gigaklubra egyaránt igaz, hogy egy-egy milliárdos befektető élesztette újjá a csapatot. Egyelőre nem minden effajta befektetés hozott sikert, vagy ha igen, akkor is jóval később. Európában négy ilyen klubot ismerünk: a PSG ­ellenfele, a Chelsea 2003-ban került az orosz milliárdos Roman Abramovics kezébe, de csak 2012-ben tudott BL-t nyerni, vagyis kilenc év kellett hozzá. Hasonló utat jár be a Manchester City, amelyet 2008-ban vásárolt meg az Abu Dhabi United Group, és bajnoki címet már nyert ugyan, de a BL-ben ügyetlenkedik. A Monaco sorolható még ide, és bár az orosz Dmitrij Ribolovjev 2011-es színre lépése óta lépeget előre, ne feledjük, a másodosztályból indult, volt hova fejlődni.

A PSG is 2011-ben került egy milliárdos cég kezébe, a Qatar Investment Authorityt dicséri, hogy láthatóan a legügyesebben igazol, az edzőkérdést tekintve a legkevésbé kapkod, vagyis összességében a legjobb szakmai döntéseket hozza. Ha most túljut a Chelsea-n, újra négy közé jut, mint 1994–95-ben. Ha onnan is továbblép, klubcsúcsot dönt, ha pedig nyer, minden idők leggyorsabban beérő klubjává növi ki magát: három évvel befek­tetője érkezése után lépne Európa trónjára.