Friedmanszky Zoltán: A mai foci kíméletlen gladiátorharc

Régen nem volt háló az ormosbányai kapun, ezért az ifjú Friedmanszky Zoltánt bízták meg edzésen, rugdalja vissza a labdát a felnőtteknek. Így tett szert kivételes lövőtechnikájára.

– Míg a társaim egyet-egyet lőttek, én a hússzorosát, belejöttem hát a bombázásba – meséli a 84 éves Frici becenevű egykori FTC-támadó. Azt az Albert Flóriánt tartja a legkiválóbb zöld-fehér játékosnak, aki kiszorította a csapatból. A Császár beindulásai, cselei, passzai utánozhatatlanok voltak, bár edzésen sosem gyakorolta azokat – tudjuk meg a kétszeres magyar bajnok Friedmanszkytól, aki pályafutása befejezését követően edzőként a zöld-fehérekkel bajnoki ezüstérmet szerzett, majd később Kubában és Ku­vaitban dolgozott. Előbbi országban olyan erővel bombázta a kapuba a beadásokat, hogy a kubai focisták percekig tapsoltak.

Mindig megbecsülte magát, főként 1957-ben, amikor Csanádi Árpád segítségével bekerült a két hónapos ausztráliai túrán részt vett FTC-be. Az ausztrál válogatott 6-1-es és 9-2-es legyőzéséből alaposan kivette a részét, utóbbi meccsen lőtt egy négyest. Ezt persze megelőzte a fájdalmas újoncavatás: Dékány Ferenc, Kispéter Mihály, Dalnoki Jenő és Fenyvesi Máté a dobogókői téli alapozáson beleültette egy lavór hóba, majd Dalnoki 30 ütést mért az ülepére.

Az 1957–58-as NB I gólkirályaként – holtversenyben – utazott a svédországi vb-re, ahol balszerencse üldözte, mert az első átmozgatáson belső combizom-szakadást szenvedett. Igaz, legalább a helyszínen látta futballozni a 17 éves brazil Pelét. Akkoriban jól ment a Fradinak, 1962 decemberében a VVK-ban itthon 6-0-ra verte a híres olasz Sampdoriát, és Friedmanszky kettőt berámolt.

– A román Ploiesti elleni meccsen a mellkasomra kapott erős ütés miatt hosszú ideig voltam játékképtelen, 1965-ben lemondtam a futballról, mert nem akartam kockáztatni a testi épségemet.

Életének 55 éve hű párja, Anna aggódva jegyzi meg, férje lábon kihordott egy infarktust, ezért havonta kardiológiára jár. 

A mai futballról nincs jó véleménnyel, azt gyors, egymást kíméletlenül leterítő gladiátorok harcának tartja.

– Kifejezetten unom, amikor ötlet hiányában a védők két percig hátul járatják a labdát – fogalmazza meg kritikáját.