Ez maga a mámor: lefociztuk az osztrákokat!

A szurkolók be se rakták volna a kezdőbe, rengetegen szidták, hogy lassú, esik-kel, minden helyzetet elpuskázik, Bernd Storck mégis ragaszkodott hozzá, és betette a kezdőbe Szalai Ádámot! S milyen jól tette a kapitány! Már az első félidőben majd megdöglött a csatár, úgy hajtott, de aztán a másodikban olyan gólt hozott össze, amit még évtizedek múlva is ujjongva nézünk. Nagyszerűen játszott össze Kleinheisler Lászlóval, és csodás akció végén finoman gurított el Robert Almer mellett (62. perc, 1-0).

Micsoda mámor! Nekünk nem volt elég, hogy 30 év után részt veszünk egy világeseményen, nem akartunk pofozógépek lenni, bátor, szervezett és jó játékkal bejelentkeztünk a három pontért.

Mi az hogy?! Szalai gólja után egy perccel az osztrákok egyenlítettek, csakhogy szabálytalanság előzte meg a gólt, amiért Aleksandar Dragovicot kiállították.

Emberelőnyben le kellett hozni a meccset. Lehoztuk. Ráadásul a hajrában a kitámadó osztrákokat lekontráztuk, és Stieber Zoltán a 87. percben végigszáguldott az ellenfél térfelén, majd pompásan emelt át a kapuson: 2-0! 1964-ben nyertünk legutóbb meccset Eb-n.

Álmodott-e bárki efféle csodáról?!

Megérdemelten nyertünk, nagyszerű meccs volt, megküzdöttünk a győzelemért. Nehezen jöttünk játékba, de a második félidőben remekül játszottunk. Ez egy valósságá vált álom.

Bernd Storck a meccs után így értékelt:

– Óriásit teljesített a csapat, megérdemelten nyertünk, mert végig keményen dolgoztunk a mérkőzésen. Az elején nehéz volt, voltak gondjaink, de a második félidő nagyszerű volt, csodálatos győzelmet arattunk! Egy álom vált valósággá, bravó!