Erdeinek még fura, hogy elnöknek szólítják

Hozzászokott már, hogy Madár helyett elnök úrnak szólítják?

Nem. Nagyon furán hangzik. Túlságosan fiatal vagyok az elnöki székhez, de edzőnek is az voltam. Úgy gondoltam, azzal tudok a legtöbbet tenni a magyar ökölvívásért, ha elvállalom a posztot.

Lassan egy hónapja „ül” az elnöki székben. Belerázódott a feladatba?

Messze vagyok attól, hogy belerázódjam. Ezt a szerepet is meg kell tanulnom. Időt kérek mindenkitől, kell legalább fél év, hogy átlássam a szervezet működését.

A sportág népszerűsítését tűzte ki fő feladataként. Ennek egyik állomása, hogy mikrofont ragadott A Nagy Duettben?

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem. Sőt a vasárnapi műsorban meglepetéssel is készülünk énekespartneremmel, Judyval. Eleve egy olyan embernek tartom magam, aki képes népszerűsíteni a sportágat, még ha olyan áron is, hogy bohócként ugrálok, énekelek egy műsorban. Rám néznek, és tudják: Erdei Zsolt az az ember, aki tízévesen lyukas cipőben és kesztyűben lement bokszolni a KSI-be, és sikerült kitörnie. Kőkemény munkával fel tudtam jutni a csúcsra. A kisgyerekek előtt ott a példa, ha elég kitartó és tehetséges vagy, sikerülhet elérned a célodat.

Ha már a példát említi. Mennyire tartja fontosnak, hogy a jövő bajnokaival személyesen tudjon beszélni? Hiszen egy öntől kapott dicséret szárnyakat adhat a fiataloknak.

Ez nem az én feladatom. Nem mehetek oda 1500 gyerekhez, hogy megsimogassam a fejét. Természetesen fontosnak tartom, hogy személyes kapcsolatom legyen egy-egy tehetséges sráccal, de mindenkire nem juthat időm.

Nyilván, de óriási lendületet adhat egy sportolónak, ha a példaképe gratulál.

Ezzel egyetértek. A diákolim­piára kilátogattam. Odajött hozzám egy srác, és mondtam neki: fogadj szót az edződnek, ne legyél olyan csirkefogó, mint a bátyád, mert benned van minden reményem. A gyereknek könnybe lábadt a szeme, és megköszönte, hogy a jövő bajnokának tartom.

Elnöki teendők, énekes próbák, Madárfészek Akadémia, család. Hogy jut mindenre ideje?

Éjjel-nappal mozgásban vagyok. Hatkor kelek, és éjfélkor fekszem. Én elsősorban apa vagyok, számomra a család a legfontosabb, és nem szeretném, ha a munkám miatt a gyerekeim szenvednének bármiben hiányt, így iskolába, focizni viszem. Persze néha nagyon nehéz, amikor hazaesem, legszívesebben a kanapén pihennék, de tudom, a gyerekeim alig várják, hogy az apjukkal legyenek.