Elhunyt minden idők legnagyobb bokszolója

Hosszú évtizedek óta közdött a bokszlegenda Parkinson-kórral. Napokkal ezelőtt kórházba szállították Phoenixben, ám sajnos az orvosok nem tudtak segíteni rajta. Helyi idő szerint péntek este hunyt el.

Ali Cassius Marcellus Clay jr. néven látta meg a napvilágot 1942. január 17-én Louisville-ben. Családja az ókori római Cassiusról nevezte el - az antik világ politikusa ellenezte a rabszolgaságot - Ali pedig nevéhez hűen nem csak a ringben lett egyedülálló, de a ringen kívül is: kiállt a polgárjogokért, a különböző kultúrák és vallások elfogadásáért, sőt, az ENSZ békenagyköveteként is tevékenykedett.

Tiniként lett olimpiai bajnok

12 évesen ismerkedett meg az ökölvívással, 18 évesen - az 1960-as római nyári olimpián - pedig már aranyérmet nyert félnehézsúlyban. Aranyának azonban nem sokáig örülhetett: egyszer dühében - mivel fekete mivolta miatt nem szolgálták ki egy étteremben - az Ohio folyóba hajította az érmet.

Még 1960-ban megkezdődött profi karrierje a Tunny Hunsaker ellen vívott meccsen, amit pontozással nyert. 1964. februárjára pedig világbajnokká vált. Ez után jelentette be hivatalosan, hogy csatlakozik a MAlcolm X vezette Iszlám Nemzethez, és muzulmánként felveszi a Muhammad Ali nevet.

Miután a vietnami háborúba kapott katonai behívójának nem tett eleget, ötéves börtönbüntetésre ítélték - ezzel párhuzamosan pedig bevonták bokszengedélyét, valamint a Bokszvilágszövetség megfosztotta bajnoki címétől. Három évig küzdött azért, hogy újra öklözhessen - azaz gyakorlatilag pont akkor kellett visszavonulnia, amikor a csúcsévei lehettek volna.

Visszatérése után újabb éveknek kellett eltelnie, mire 1974-ben ismét világbajnok lett. A George Foremant elleni meccsre a mai napig Dzsungelharcként (Rumble in the Jungle) emlékszik vissza a sporttörténelem. Ali 1978-ban Leon Spinks legyőzésével búcsúzott a ringből, de 1980-ban visszatért egy rövid időre, ekkor azonban már nem volt a régi: két meccsből kettőt veszített, majd végleg letette a kesztyűt.

Súlyos betegsége ellenére is aktív maradt

1984-ben diagnosztizálták nála a Parkinson-kórt. A betegség ellenére nem vonult vissza teljesen: noha nem sportolt többé, békenagykövetként, szószólóként sokáig jelen volt. 1985-ben Libanonban, 1990-ben az Öböl-háborúban tárgyalt túszok szabadon engedéséről. 2002-ben Afganisztánban járt ENSZ békenagykövetként.

Betegsége a 2010-es években vált súlyosabbá. Testvére, Rahman Ali 2013. februárjában azt nyilatkozta a Washington Timesnak, hogy Ali már beszélni sem képes, és napokon belül meghalhat. A bokszlegenda lánya tagadta az állításokat. A sportolót 2014. december 20-án majd 2015. január 15-én is kórházba szállították, és noha mindkét alkalommal napokon belül kiengedték, a sporttársadalom ekkor már rendkívül aggódott érte.

2016. június 2-án, csütörtökön került újra kórházba. Noha az intézmény először arról számolt be, hogy az idős Ali állapota jó, péntekre rohamosan romlani kezdett az állapota, és még aznap este el is hunyt.

Muhammad Ali 74 éves volt. Nyugodjék békében.