Egér üzenetének örült a legjobban Éva

Ennyi embert talán még sohasem látott a debreceni repülőtér. Némi túlzással a város apraja-nagyja kivonult, hogy köszöntse egyik leghíresebb polgárát, a csütörtökön olimpiai bajnokságot nyert Risztov Évát. Egy kisebb alkalmi fúvószenekar a „Debrecenbe kéne menni” dallamaival, a barátok és szurkolók tömege pedig hangos éljenzéssel, majd a Himnusszal köszöntötte a várócsarnokba kilépő mosolygós bajnokot. Szegény édesanyja gyorsan a háttérbe szorult, s bár azt hitte, hogy az elmúlt napokban már az összes könnyét elsírta, mégis eláztatott néhány újabb zsebkendőt.

– Ez a sok izgalom már nem az én idegeimnek való – mondta a mama. – A versenyt is szinte végigbőgtem, a hajrát pedig már nem is mertem nézni. Mondtam is Évának, hogy jobb lenne, ha csak ötven gyorson indulna, és hamar letudná az egészet. Londonban én szereztem meglepetést azzal, hogy váratlanul kiutaztam, itthon pedig én kedveskedtem neki, mert Hódmezővásárhelyről idecsaltam a nagymamáját.

A büszke anyuka hozzátette, nem érez semmiféle elégtételt azok után, hogy néhány éve szinte leírták a lányát. Úgy véli, aki fontos volt Éva számára, az korábban is értékelte a sikereit, és most is gratulált a példátlan eredményhez.

– Egerszegi Krisztina üzenetének örült a legjobban, amiben valami olyasmit írt, hogy örül, mert Éva végre megvalósította gyerekkori álmát, és akkor sem adta fel, amikor más már régen megtette volna – mondta a mama. – Megdolgozott és megszenvedett ezért az aranyéremért. Most végre pihenhet egy keveset, mert aztán újra jönnek a dolgos hétköznapok.

Risztov anyuka azt is elárulta, hogy hazaérkezése napján aligha ünnepelnek sokáig Évával, hiszen az olimpiai bajnoki cím megszerzése óta nem sokat aludtak, átbeszélgették az egész éjszakát.
Volt kiről, miről szót ejteni…