EB-selejtezők: Semmi extrát nem nyújtott a válogatott

Szó sincs arról, hogy a Bors napilap újságírói ne szeretnék, hogy a magyar fociválogatott 44 év után kijusson az Eb-re, de ettől még korántsem biztos, hogy a csapat megérdemli az egyenes ági kijutást. A Pintér Attila, Dárdai Pál, Bernd Storck irányította nemzeti csapat a létszámemelésének és a görög válogatott nem várt összeomlásának köszönheti, hogy az egész selejtezősorozat egyik leggyengébb csoportjában el­csípte a pótselejtezőre jogosító harmadik helyet. Mindezt úgy, hogy bravúros győzelmet nem tudott aratni, a csoport első két helyezettjét, az északíreket és a románokat, valamint a leégő, csoportutolsó görögöket egyszer sem tudta legyőzni.

A megszerzett 16 pont 53,33 százalékos mutatónak felel meg, aminél Egervári Sándor válogatottja a 2012-es Eb-selejtezőkön (63,33%) és a 2014-es vb-selejtezőkön (56,67%) is jobb eredményeket ért el. Csakhogy jókora különbség, hogy az akkori harmadik helyek Hollandia és Svédország, majd ugyancsak a hollandok, valamint a románok mögött nem értek semmit. Egyértelmű tehát: nincs előrelépés a magyar fociban. Sőt…

Jól jellemzi a kudarcokhoz szokott hazai közvélemény hangulatát, hogy a csütörtök esti, Feröer elleni győzelem óta mindenki azért fohászkodott, hogy a tegnapi lapzártánk után játszott ukrán– spanyol selejtezőn pontot csenjen a vendégcsapat, hiszen ez volt az egyik feltétele, hogy a Storck-fiúk egyenes ágon kijussanak a franciaországi tornára. A pótselejtezőt ugyanis éppen a bravúrgyőzelmek elmaradása, illetve a lehetséges ellenfelek okán mindenki messzire elkerülné.

Egervári szerint ez a generáció ennyire hivatott

Vincze Ottó: Ellentétben a tipikus közvélekedéssel, én nem találok különösebb kivetnivalót a válogatott szereplésében. A múlttal nem szabad foglalkozni, örülni kell egyáltalán, hogy a csapat megteremtette az esélyét annak, hogy ott legyen a kontinenstornán. Már csak azért is fontos volna kijutni, mert az hihetetlen lökést adna a magyar foci minden szereplőjének.

Egervári Sándor: Nem akarom negatívan megközelíteni a teljesítményt, a csapat önmagához képest csaknem a maximumot hozta. Dirigálásommal hiába győztük le a svédeket, a döntő pillanatokban, az utolsó fél évben a kiugró eredmények elmaradtak. A mostani generáció a csoportharmadik helynél többre nem hivatott, noha ezúttal a második kalapból sorsoltak ki minket.

Dajka László: Ha ki is jutunk Franciaországba, az nemcsak nekünk lesz köszönhető, hanem nagyrészt annak is, hogy egy-két riválisunk nagyon halovány teljesítményt nyújtott a selejtezők során. Azzal, hogy a görögök utolsók lettek, elmondhatjuk, hogy a mi csoportunk volt a leggyengébb. Ha pedig kint leszünk, kíváncsian várom, képesek leszünk-e valami maradandót alkotni.

Kapcsolódó jegyzetünk itt olvasható.