Csomagolóanyagot gyárt az olimpiáról eltiltott kajakos

Miként Dombvári Bencének, úgy egy másik, a riói játékokról szintén lemaradt kajakosnak, Horváthnak is civil meló után kellett néznie.

Emlékezetes: a 200 m-es távon Szomolányiék kiharcolták a riói indulás jogát, ahol végül nem ők, hanem a Tótka Sándor, Molnár Péter kettős indult (és lett végül negyedik). Ennek oka az volt, hogy a tavaly július 22-én Horváthéktól levett vérminta atipikusan magas, szintetikus növekedési hormont tartalmazott, ami ugyan nem minősült doppingvétségnek, mégis felfüggesztették a kerettagságukat. Hónapokkal később egy független orvos szakértő megállapította, hogy a Magyar Antidopping Csoport vizsgálata alapján igaztalanul hurcolták meg őket.

De ettől nem lett mára kiugróan jó kedvük.

Horváth például a család tatai vállalkozásában ipari csomagolóanyagok gyártásával és forgalmazásával foglalatoskodik mostanság. Közben pedig edz és fontolgatja, kártérítési igénnyel lép­jen-e fel a szövetséggel szemben.

– Most azt mondom: nem perelek. De elképzelhető, hogy egy hét múlva már másként gondolom – mondja Horváth, aki állítja, tudta, hogy nem csalt, tudniillik a megfeszített edzésmunka következtében is megnő a szervezetben a szintetikus növekedési hormon. – Gondolataimban nem az elveszített millióim forognak, inkább az erkölcsi károm, ami mérhetetlen. Négy évem kiesett. Rio volt a cél, és azt többé nem adja vissza senki.

A két kajakos megkapta 2017-re a Gerevich Aladár-ösztöndíjat, igaz, Horváth nem tagadja, nem diktál olyan megfeszített tempót, mint tavaly tette.

– Félre ne értsék, tisztességgel alapozok, márciusban utazom Dél-Afrikába meleg vizes edzőtáborba, majd versenyzek is, de csak akkor kapcsolok maximális sebességre, amikor a 2020-as tokiói olimpia rajtja a tét – magyarázza Bence, s végezetül megosztja velünk legnagyobb szívfájdalmát: – Tudja, azt azért erősen furcsállom, hogy a szövetségből még senki sem kért elnézést tőlünk...