Bödét nem a szíve vitte el

- Sok álmatlan éjszakája volt, amíg döntött?

- Hát, volt egy pár, nem tagadom. Nem volt egyszerű, hiszen én még játszani szeretnék. Ezért lépnem kellett. Már sokszor, sok helyen elmondtam, számomra idehaza csak két klub létezik, a Paks és a Fradi. És most  az élet úgy hozta, hogy a bajnokcsapat ajtaját csukom be. Nem, nem csapom be,hanem szép csendesen becsukom magam mögött..Soha nem felejtem a Fradiban töltött hét évet, de nem is feledhetném. Nekem ez volt az életem, nekem a játék a mindenem..

- Igaz, hogy tízezer ember kérte, hogy maradjon?

- Hát, még most is borsódzik a hátam,  amikor a szurkolók kiabálták, hogy maradj, Dani. Megható volt, na..De amit akkor mondtam, az volt a döntésem kulcsa.

- Mit mondott?

- Azt, ha ha a szívemre hallgatok, maradok, ha az eszemre, akkor pedig megyek.

- Az ész nyert. Igaz, azon kívül, hogy gólokat rúg, amikor beállítják, mit is tehetett volna a csapatba kerülésért.

- Hát igen.

- Belegondolt már, hogy milyen lesz ellenfélként visszatérni a Groupama Arénába?

- Hát, nem lesz egyszerű nap az életemben. Lehet, hogy megszokásból megindulok majd a a Fradi-öltöző felé. Remélem, a szurkolók is olyan szeretettel fogadnak majd, mint amilyen szeretettel én gondolok rájuk. Életem csodája, hogy annyi szeretet kaptam tőlük.

 -Miért éppen Paks, hiszen az élvonalban talán nincs is olyan csapat, amelyik nem látná szívesen soraiban Böde Dánielt.

- Lett volna más ajánlatom is, de ahogy mondtam, számomra itthon csak a Paks és a Fradi létezik. Most az egyik otthonomból hazatérek a másik otthonomba. A zöld-fehér szín is marad, csak a címer változik.

-Azt olvastam, még a válogatottságról sem mondott le.

- Miért mondtam volna le? Ha játszom a Paksban, hozom magam, rúgom a gólokat, akkor szerintem a szövetségi kapitány is újra figyel rám. A góllövőkre többnyire mindenütt szükség van. Válogatottnak lenni pedig számomra még mindig csoda.

- Találkozott már Sziviccsel, a Paks edzőjével?

- Többször is, igaz, ellenfélként. Most majd június 24-én, a felkészülés kezdetén egy öltözőben fogunk találkozni.

- Milyen volt a Fradinál elbúcsúzni a korábbi társaktól?

- Szívbemarkoló. Még nem tudtam mindenkitől elköszönni, mert többen a válogatottnál vannak, de majd megteszem. Hiába, hét év az hét év, ennyi idő alatt annyi minden összegyűlik az emberben, és sok mindentől, sok mindenkitől fájdalmas elválni. De mondtam, nem a szívem döntött.