Betont kevert Szabó, a fehérvári gólvágó

Hiába volt gólkirály az 1983–1984-es élvonalbeli idényben, a szövetségi kapitányok szinte lefitymálták Szabó Józsefet. A Zsiráfnak becézett Videoton-támadó úgy véli, a két csatárzseni, Albert Flórián és Bene Ferenc uralkodása idején ez érthető volt.

– Ha arra gondolok, hogy a két Disztl-fivér, Péter és László, Csuhay József, Burcsa Győző rendszeresen behívót kapott a keretbe, hát nekem is postázhattak volna néha – zsémbel egy sort.

A dorogiak színeiben futószalagon termelte a gólokat, ezért vitte volna a Fradi, az Újpesti Dózsa, a Csepel, a Tatabánya, ám végül a fehérváriaknál kötött ki. Ott a már elhunyt Májer Lajossal összeszokott párost alkotott, és a néhai jobbszélső beadásaiból jól megélt. Az 1983–1984-es UEFA Kupa-idényük feledhetetlen volt, akkor ugyanis az ezüstéremig me­neteltek.

– Kovács Ferenc edzőnk olyan állóképességgel vértezett fel bennünket, hogy senki sem állt meg előttünk – csak a két döntő meccsen a Real Madrid.

A Dorogban 32 bajnokin 10, a Vidiben 233 derbin 111 góllal előrukkolt középcsatár a szarajevói Zseljeznicsar-meccset tekinti horrorisztikusnak: idegenben a bosnyákok 2-0-s vezetésnél ziccereket puskáztak el, mígnem a hajrában Csuhay gólja hozta a továbbjutást.

– A legbeképzeltebb riválisunk a Manchester United volt, játékosai edzeni sem jöttek le Budapestről a fehérvári találkozó előtt. Aztán persze tá­tották a szájukat, amikor 1-1 lett a vége, és 11-esekkel kiestek.

Szabó a Real Madrid elleni, fehérvári első finálét sárga lapjai miatt kihagyta, aztán 98 ezer ember előtt a madridi Bernabéu fociszentélyébe léptek, és nyertek is 1-0-ra Májer bombagóljával. Carlos Santillana, a spanyolok középcsatára örömmel ajánlotta fel a mezét cserére a mi centerünknek. S hogy emlékezetes-e anyagi értelemben is ez a második helyük, nos, Józsi körbemutat fehérvári, 10. emeleti panellakásában, majd hozzáteszi: Agárdon azért van egy hétvégi házacskája is. 

Mosolyogva idézi fel 1978-as nagykanizsai katonáskodását, akkor huszonegy NB I-es futballistát vonultattak be, és építőszázadokba osztották őket. Szabó történetesen egy Vác környéki építkezésen betont kevert. Némileg keserűen hozzáteszi, amikor 1984-ben csúcsformában futballozott, a Sevilla hároméves szerződést kínált neki, az 1. FC Köln szintén vitte volna, csakhogy a Videoton egyik vezetője lebeszélte a távozásról, merthogy fontosabb a hazai NB I.

–Az elvtárs megígérte, hogy tájékoztat a két klubbal való tárgyalásairól. Azóta leszaladt pár évtized, de nem jelentkezett. Így maradtam le néhány év jól fizető nyugati profi szerződésről.