Az ifjú magyar vívótehetség az olimpiai bajnokoktól sem fél

Mikor kezdett vívni? – kérdeztük Mátét, aki a Vasas színeiben versenyez, edzője Halla Péter.

Tíz éve, 2007. szeptember elsején vitt el anyu és apu a Vasasba, nagyon szerettem a harcos filmeket, de leginkább a Star Wars motivált. Az elején nem voltam sikeres, az első számottevő eredményemet három év múlva értem el.

Ha valaki ilyen fiatalon sikeres, általában egy jó család áll mögötte.

Nálunk is így van, apu karatézott, tudja, milyen lemondásokkal jár sportolni. De nemcsak a szüleim, hanem a nagyszüleim is mindenben támogatnak, anyagilag és lelkileg is. A versenyeimen kijön az egész család, a szüleim és a két testvérem.

Hogy néz ki egy napja?

A hét minden napján van edzésem, kedden válogatott edzésem is van, ezen a napon reggel is edzek, ahogy csütörtökön is. Sok időt vesz el a vívás, amit úgy tudok megoldani, hogy az iskolában, ahol közepesen teljesítek, segítőkészek a tanárok. 

Van-e példaképe? Mit gondol, ön miben tud kiemelkedni a többiek közül?

Szilágyi Áron, aki, ugye, kétszeres olimpiai bajnok kardozó, a párbajtőrözők közül pedig az ukrán világbajnok, Bodan Nikisin a példaképem. Ami kell a víváshoz, az az extra koncentráció, kitartás, energia, akaraterő és reflex. Azért jó, ha az ember ezekben tud fejlődni, mert ezeket a képességeket a hétköznapi életben is kamatoztat­hatja.

Mik a közelebbi és a távlati tervei?

Idén a korosztályos Eb-n és vb-n szeretnék érmet nyerni egyéniben és csapatban. A távolabbi tervem pedig az olimpiai részvétel. De addig még le kell érettségiznem, és a Testnevelési Egyetemet szeretném elvégezni.

Minden olyan kereknek tűnik, volt már olyan, hogy mélypontra került?

Sokszor voltam már hullámvölgyben, de mindig kijövök belőlük, ahogy a vívásban a nehéz szituációkból, például a közelharcokból is legtöbbször győztesen kerülök ki. 

Ahogy a mostani Világkupán, amikor egy versenyen legyőzte az egyéni olimpiai bajnok Ruben Limardo Gascont és Park Szang Joungot, valamint a világbajnok Nikolai Novosjolovot. Hogy állt oda ezekhez az asszókhoz? Nem volt önben félsz?

Egyáltalán nem féltem, azt mondta az edzőm, hogy csak élvezzem a vívást, nincs vesztenivalóm. Én meg szót fogadtam.