Anglia végre igazi futballeckét adott

Svédország–Anglia 2-3

Már a nagy összecsapás előtt Zlatan Ibrahimoviccsal riogatták az angol főváros népét a vicces kedvű Expressen című svéd napilap szerkesztői, mert a Milan csatárának a képét vetítették a Big Ben tornyára.

Persze az angolok nem ijedtek meg egy árnyék csatártól, annál is inkább, mert kétezer kilométerre Londontól, a kijevi meccs első félidejében sem látszott igazán félelmetesnek Ibra. Igaz, eleinte csapattársai is csak azon munkálkodtak csak, hogy minél messzebb kerüljön a kapujuktól a labda.

Az első húsz percben csupán az okozott némi izgalmat, hogy egy rossz átadás nyomán kis híján telibe találták a szlovén bíró férfiasságát.

Az angol szurkolók számára azonban sokkal vérpezsdítőbb volt Steven Gerrard megmozdulása, akinek negyven méteres beadását Andy Carroll a jobb sarokba fejelte, 0–1. A gól jótt tett a svédeknek, de különösen a meccsnek, mert mindkét fél aktívabb lett.

Az igazi hajtás azonban a szünet utáni percekben következett: Ibrahimovic egy távoli szabadrúgást a sorfalba lőtt, a kipattanó labdát is elérte, amely némi kavarodás és egy angol védő közreműködése nyomán a a kapuba került, 1-1.

Meg is táltosodtak a svédek, olyannyira, hogy a vezetést is megszerezték, és Ibra egyre félelmetesebb lett.

Hol volt már az első félidő unalma? Szinte tízpercenként született egy újabb gól, egy svédre azonban két angol válasz érkezett, 3-2-es vezetéshez és ezzel együtt végre első idei Eb-győzelmükhöz jutottak Gerrardék.

Nem rossz különösen ahhoz képest, hogy az angolok tétmeccsen még soha sem verték meg a svédeket.